Normális ez? 15/F
Nos, nem tudom, hogy kezdjem, szóval belevágok a közepébe...Az utóbbi időbe (4-5-6 hónap..) elég rosszul érzem magam...
-Félek az emberektől (bár ez korábban is így volt)
-Legszívesebben ki sem mennék az utcára...csak hát iskola..
-Egyedül érzem magam
-Értéktelennek, idiótának, nyomorultnak, baromnak érzem magam.
-Úgy érzem, sőt, inkább tudom, hogy titokban mindenki utál, a szüleim is.
-Utálok mosolyogni, ha véletlen jó kedvem van, akkor is egy belső hang azt mondja, "ne röhögjél már, hogy nézel ki?! nem áll jól, undorító vagy, nézz magadra, meg kéne ölni magad, mindenki utál" és ehhez hasonló dolgok...
-Szégyellem és gyűlölöm magam.
-Néha rám tör a szorongás.
-Az után sétálva úgy érzem, mindenki engem figyel, kiröhögnek, gúnyolódnak.
-Vagdosom, ütlegelem magam (13 éves koromba vágtam meg magam először), és eléggé sokat gondolok az öngyilkosságra, gyakran fantáziálok a saját halálomról.
-Amikor az utcán sétálok, és meglátok mondjuk egy panelházat, felnézek, és elképzelem, ahogy leugrom onnan, vagy ha jön egy autó, vagy akár egy metró, akkor is mindig elképzelem, ahogy elé ugrom, és mit ne mondjak...nem a rémület fog el, hanem inkább ilyen...jó érzés vagy nem is tudom.
Már nem érdekel mi lesz velem, remélem minél hamarabb meghalok, senkinek sem hiányoznék.
(ezt a kérdést nem azért írom ki, mert segítséget akarok kapni, mint már mondtam, nem érdekel mi lesz velem. egyszerűen kíváncsi vagyok, ez mind.)
Hasonlóképpen érzek én is, bár én nem vagdosom magam, és nagyon ritkán sírok.
18/L
Szia!
Furcsa, ahogy olvastam, mintha én írtam volna, kivéve egy-két részletet. Normálisnak nem mondanám, de ha megengeded adnék pár tanácsot. Próbálj barátkozni, nem kell sok barát, és főleg nem műbarátok. Én nem tudok barátkozni, de 6 éve mégis sikerült, bár ő volt a kezdeményező fél. Szóval 1 barátom van égen földön, az is kb 300km-re, de testvéremként szeretem, és ez éltet. Ne érdekeljen mit gondolnak mások, rá kell tojni jó magasról. Próbáld élvezni a jó pillanatokat, másra ne gondolj. Humorral remekül ellehet nyomni a negatív érzéseket, csak egy kicsit kell fogékonynak lenni rá. Sokszor ha csak tettetem, h jó kedvem van, akkor tényleg jó kedvem lesz. Vannak mély pontok, de valami mindig lesz. Pont én mondom...de igaz.
# 5/8
Amúgy tényleg nem volt rossz gyerekkorom, ezért is furcsa.
szia!
16/l vagyok és 1-2 éve én is pontosan úgy éreztem ahogy most te (nem vagdostam magam, de a többi igaz rám, némelyik még most is). Később (kb 1 éve) fokozatosan múlni kezdett ez az érzés, még most is múlik, néha vmelyik vissza is jön.
A lényeg: szerintem normális, hogy így érzel.:) Csak ne vagdosd magad!!!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!