Hogyan segítsek magamon és dobjam fel az önbizalmam?
Mióta elkezdődött a gimi, rohamosan zuhan a mélybe az önbizalmam.A város egyik legjobb(nak tartott) gimnáziumába járok, vagyis van nálunk egy jópár okos, sőt zseni diák, na meg persze szebbnél-szebb lányok.
Folyamatosan rágódom valamin, hol azon hogy nem vagyok elég okos, hol azon hogy fogalmam sincs mit szeretnék csinálni a jövőben, hol a külsőmmel elégedetlenkedek.
Borzasztóan fárasztó ez az örökös agonizálás, de valahogy mégsem tudom abbahagyni. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy az évfolyam jó része orvosnak/mérnöknek/gyógyszerésznek/jogásznak készül, belőlem meg lehet nem lesz senki. Tanulni tanulok, nem arról van szó, hogy lusta volnék, csak fogalmam sincs mi lenne az a pálya amit szívvel-lélekkel tudnék csinálni.:(
A külsőmmel meg mindig elégedetlen vagyok , és sajnos a barátom sem dob semmit az önbizalmamon. Hiába bókol, az valahogy nem ér semmit(persze jólesik, de mégsem segít), mert úgy vagyok vele, hogy neki persze hogy így vagyok jó, ahogy vagyok, hiszen ő elfogult..ugyanúgy mint a szülők a gyerekeikkel, akiknek mindig az ő gyerekük lesz a legjobb, akkor is, ha objektívan nézve ez nem úgy van.
Pszichológushoz járok, most azt mondta, hogy írjam le egy lapra hogy milyen vagyok most, mellé pedig azt, hogy milyen szeretnék lenni.
Hogyan lehetne kilábalni ebből az egészből? Teljesen felőrli az energiámat, és folyton enervált vagyok ezek miatt.:(
azért mert már 11-es vagyok, és ez már a második félév...
már nem akarok sulit váltani, azt előbb kellett volna egyrészt, másrészt meg maga a suli tanítás szempontjából jó, meg a tanárok is azok(általában), meg itt van az a 3 ember akikkel elvagyok, és egy új suliban is lennének kiemelkedő arcok, meg ott más jó suliban is sok olyan ember lenne aki leviszi az önbizalmam
11-ben már nem akarok váltani
Hát egy olyan közegben ember legyen a talpán aki egy másik értékrendet vallva megrendíthetetlen önértékeléssel boldogul.
Most egyébként a vitaminokban látom mindenre a megoldást. Pontosabban a nagyon sok vitaminokban és ásványianyagokban :)
ha ennyire aggódsz emiatt,lehet tényleg jó ötlet lenne az iskolaváltás! a külsőd miatt való aggódás teljesen mindennapos és átlagos,tini vagy!nem tudom,sportolsz e valamit,de ha nem nagyon ajánlom!amióta lovagolok rendszeresen bármennyirevagyok depressziós vagy szomorú,tudom,hogy mehetek a lovamhoz aki majd jobb kedvre derít.az én önbizalmamat ez hozta meg mindenféle téren:)
az,hogy nem tudod mi akarsz lenni szintén nem probléma,még rengeteg időd van eldönteni!és ha meggondolnád magad azzal se lenne semmi baj!
a túl sok agyalásra csak azt tudom mondani,hogy az élet egy nagy tragédiája,hogy mindenen törjük az agyunkat és így átsiklunk a legjobb részeken,amikor csak spontán azt csinálunk amit akarunk.DE a lényeg,hogy ha továbbra is a többiekhez fogod mérni magad,akkor nem is fogsz előre haladni! példa: 2 barátnőmnek egyszrre volt edzésük.az egyik(D) ígéretes és kitartó,a másiknak(P) csak a győzelem a lényeg,és az,h mindnekinél jobb legyen,jelen esetben az edzőtársánál. D-nek a lova nem volt valami képzett ezért még nehezebb volt az edzés P lova viszont szóra megcsinált mindent.D mindig P munkájára figyelt,hogy már megint milyen jól ment a másik ló,ők meg sehol sincsenek.aztán eldöntöttték,hogy külön fognak edzeni éss D 2x olyan gyorsan feljődött a másik lánynál.
kicsit hosszú lett..
a lényeg,hogy CSAK a saját munkádra és tanulmáyi eredményedre figyelj,a többiek eredményére ne figyelj,a többi meg alakulni fog :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!