Akit bántottak iskolában a társai és/vagy a tanárai, annak hogyan sikerült túllépnie ezen? Sikerült egyáltalán?

Általánosban semmi baj nem volt, középsuliban semmi baj 0em volt, főiskolán olyan szinten ki lettem közösítve, h rengeteget, szinte mindig egyedül voltam, pedig annyira nagyon akartam, és rengeteget próbáltam barátkozni, de csak az elutasításokat kaptam, beszéltem valakihez, /valakikhez, és nem is reagáltak semmit a szavaimra. Sorolhatnám még, de nem fogom. Esküszöm nem vagyok egy rossz természet... A tanároktól szükségem lett volna egy kicsi segítségre a látássérülésem miatt, totál nem kértem nagy dolgokat,, csak pl., h segítsenek annyival h mondják, amit írnak a táblára. Nagyon-nagyon sokan csak közölték, hogy hát ők nem tudnak segíteni, tkp. levegőnek néztek, valakik meg állandóan éreztették velem, hogy csak egy kib. nagy akadály vagyok nekik.

Egy -két normális tanár azért volt, most meg már tényleg kedvesek a mostaniak, de a két év alatt annyi sebet összeszedtem, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni a kedvességgel. A legrosszabb, amikro nem tudok neki örülni, de ha épp sikerül, akkor sem tart sokáig az örömöm... AZ összes iskolatársamra úgy tudok már csak gondolni mint a legnagyobb ellenségeimre, és hát ez se jó érzés. A sok rossz élmény miatt jött a szociális fóbia, aztán a depresszió, az már elmúlt, de az emberektől még mindig félek nagyon.

Volt egy nagy örömöm, egy kutya, aki jobbá tett mindent, de azt elvette az élet, és annyira félek, hogy ha megint lenne egyem, aki segítene obbá tenni mindent, akkor ugyanaz történne vele is, mint az előzővel. Nem, nem is félek, egyszerűen rettegek...Szóval nagyon vágytam rá sokáig, de annyira szorongok emiatt, hogy már nem is szeretnék kutyát. Szóval még az élet annak a lehetőségét is elvette tőlem, hogy ő álltala jobb legyen minden...

Járok pszichológushoz, nagyon jó, hogy meghallgat, de emellett ezek nem múlnak, nagyon mélyem bennem vannak, és nem tudom, hogy mit csinálhatnék, hogy elmúljanak, mert ez így nem jó, mindig csak rejtegetni mindenki elől, hogy félek, hogy rossz kedvem van, 0 a szociális életem kb., stb... Szóval nagyon nem jó ez így, és egyszerűen nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy ha kitörölni nem is tudom, de legalább le tudjam zárni ezeket...