Mit csináljak az iskolában tanórán amikor pánikrohamom van?

Egyszer muszáj lesz elmondanod,hogy milyen betegséged van.Jobb lesz neked is,mert akkor tudnak segíteni is,és nem fognak majd meglepetten bámulni,hogy veled meg mi történt.Egyébként tudom miről beszélsz,mert nekem is volt már sokszor pánikrohamom,és nagyon szörnyű tünetekkel jár együtt,de nálam szerencsére már nincsenek rosszullétek a gyógyszereknek köszönhetően.

Mint írtad is,kezelnek ezzel a betegséggel,így jobb ha az orvosodnak elmondod,hogy milyen tüneteid vannak,és akkor ír fel majd másféle gyógyszert,de ha nem akarsz gyógyszert,akkor keress fel egy pszichoterapeutát,aki elbeszélget veled,és kideríti milyen okok állnak a betegséged hátterében,és segít ezen okok feldolgozásában,és tüneteid kezelésében.

Plusz itt egy oldal,ahol leírják,hogy mit kell tenni a roham előtt: [link]

Jobbulást kívánok neked!

15:01 vagyok.

Ne keresgélj kifogásokat. Az oktatót hozod lehetetlen helyzetbe, ha a problémákról nem tájékoztatod; ő ugyanis nem tehet semmit a megérzéseire alapozva. KELL a megkeresés. A oktató a saját gondjaival meg kell küzdjön, mert egyedül ő képes erre (sőt, bizonyos esetekben a szabályzás/főnökség kötelezi az oktatót arra, hogy a problémáit ne vigye be a munkahelyére!). Ugyanekkor a te problémádat természetéből fakadóan te nem tudod megoldani, sőt, nem is tudod otthon hagyni még akkor sem, ha köteleznek rá. Plusz adalék, hogy a pánikroham ronthat a tanulmányai eredményeiden - ebben így már az oktató is benne van, vastagon.

Nem szégyen segítséget kérni. Maximum az illető meghazudtolva a tanári minőségét elutasít. Ekkor sincs baj, mert nem egy tanár oktat; valaki bizonyosan be tud indítani egy, az állapotodra kedvező ráhatású folyamatot. Minél tovább halogatod, annál rosszabb lesz ez az állapot (öngerjesztő, pozitív visszacsatolású folyamat ez), és annál nehezebb lesz segítségért folyamodni. Tedd meg most.

Édesanyádnak nem gondolod, hogy jobban fáj az, hogy nem beszélsz vele a dolgaidról? Nem feltétlenül kell hagyni, hogy áldozatot hozzon... de tudnia -- úgy vélem-- feltétlenül kell róla.

Szóval hajrá.

Ugye akkor rendszeresen jársz terápiára?

Bízz a terápiádban, hogy ha lassan is, de enyhíti, elviselhetővé teszi az állapotod! Idő kell ahhoz, hogy jobban érezd magad, ezt fogadd el, ne siettesd, jönni fog a javulás!