Utálom az embereket, nem szeretek társaságban lenni, egyedül itthon érzem magam tökéletesen jól azokkal akiket szeretek. Ez baj?

Sziasztok! Ha van itt valaki, aki még olvassa ezt a kérdést és a rá érkező válaszokat: ez az egész teljesen normális. Vannak olyan emberek, mint én is, akik jobban fel tudnak töltődni otthon, egyedül. Én már rég túl vagyok azon a korszakon, amikor a barátok és hasonlók miatt aggódtam és azt hittem, a társasági életemtől fog függeni az egész életem. Amióta nem görcsösen keresem őket, csak őszintén az vagyok, aki lenni szeretnék, vannak jó és legjobb barátaim is és van egy szerető férjem. 12 és 20 éves korom között nagyon sokat stresszeltem amiatt, mert nehezen barátkoztam, később inkább amiatt stresszeltem, mert rossz emberekkel barátkoztam. Akik szeretnek, azok megértik, hogy te ilyen vagy. Én például napi több órát vagyok egyedül és foglalkozom a hobbimmal, a férjem pedig ezt megérti. Volt több felejthetetlen buli és koncertélményem is, de nem annyi, mint egy extrovertált embernek és ezek után nekem mindig szükségem volt a magányos feltöltődésre.

Meg kell érteni, hogy emiatt nem lesz valaki több, vagy kevesebb. Nem az élményeink száma és a hülyeségek, amiket megtettünk vagy nem tettünk tesznek azzá, aki. Engem annyira tesz boldoggá belemélyedni egy könyvbe, mint mást az, ha elmehet a barátaival kávézni. A boldogság egyéni beállítottság kérdése. Ne engedjétek, hogy a társadalmi elvárások megmondják még azt is, hogy kik lehettek, kikké válhattok és mitől fogjátok boldognak érezni magatokat! Keressetek saját válaszokat! <3

(Ui.: De ha ez a befelé fordulás nagyon elharapódzna és rosszul érzitek magatokat a magány miatt, nem pedig kellemes élményként élitek meg, akkor - tünetektől függetlenül - gondolkodjatok el azon, hogy nem-e áll fenn a depresszió esélye. Ha úgy gondoljátok, hogy lehet az a baj, feltétlen forduljatok valakihez segítségért!)

26/L

Szia !! Én itt vagyok és olvasom, hasonló a történetem , mint a Tiéd , én is rengeteget görcsöltem, aztán leálltam mindenféle emberrel,csak hogy ne szóljanak meg a magányom miatt. Engem már nem érdekel. Imádok egyedül lenni és amióta összhang tükröződik rólam, más emberek keresik az én társaságomat !

Bár nekem nincs férjem, nincs senkim, (ide azért pár csalódás vezetett), de őszintén mondom, bár inkább lettem volna egyedül és ne hagytam volna magam befolyásolni a társadalom által. Akik ki akarnak beszélni, azok most is kibeszélnek, de ez akkor sem lenne másképp, ha társasági ember lennék , ez nem rólam szól ugyanis, hanem róluk.

Sokáig érdekelt és rengeteg ideget megettem, mostmár ennek rég vége.

Már nem akarok senkinek megfelelni, nem foglalkozom más emberekkel.

Boldog újévet Neked és minden jót, utolsó , ha olvasod ! 🧑‍🎄❄️⭐🍀