Utálom az embereket, nem szeretek társaságban lenni, egyedül itthon érzem magam tökéletesen jól azokkal akiket szeretek. Ez baj?
Sziasztok!
Az iskolában sokan nem kedvelnek sőt inkább utálnak, csúfolnak (van rajtam felesleg, 158 cm, 67 kg vagyok), ezért én próbálok minél jobban elzárkózni tőlük. Utálom őket és valószínűleg ők is engem. Az iskolában egyetlenegy emberrel érzem jól magam, az egyik tanárommal akivel nagyon jóban vagyok, felnézek rá, egy hullámhosszon vagyunk.
Itthon az interneten megismert barátaimmal szeretek beszélgetni, játszani, meg persze a nyulaimmal nagyon szeretek foglalkozni. Ha társaságba kell mennem (pl. jövőre konfirmálok, hittanra járok) akkor ott nagyon feszülten érzem magam és próbálok megfelelni, hogy beolvadhassak a többiek közé és ez általában nem nagyon sikerül. Én egyáltalán nem követem a divatot, ami nekem tetszik azt veszem fel, ami nekik nem tetszik azért elmondanak mindennek. Tudom, hogy nem igazán kellene elzárkóznom a társaságtól, de apukámra ütöttem, ő is utál emberek közt lenni... Barátaim nincsenek, akinek én keresném a társaságát azt én nem érdeklem, olyan meg nincs, aki az enyémet keresné. Valamit nagyon rosszul csinálok, vagy csak egyszerűen nem illek bele ebbe a "huudejjolberugtammszombatesste" körbe?
Változnom kellene? Nekem jó is meg nem is így.. Jó azért mert magam is elvagyok itthon egyedül is, de rossz azért mert ugye folytonosan csak a sértéseket kapom, és olyan jó lenne egy legjobb barát...
Köszönöm előre is a válaszokat!
Kellemes ünnepeket kívánok!
13/L
Pár éve én is ilyen voltam, de amióta kicsit érettebb lettem, igyekszek jófej lenni és barátkozni, és sokkal jobb szociális életem van. Szerintem te is így leszel ezzel, addig próbálj olyan embereket keresni akik hasonlítanak rád, aztán próbálj barátkozni a menő arcokkal is.
Neked is kellemes ünnepeket!
Hát elég nagy probléma, azóta sem jutottam semmire.
Köszönöm a válaszokat :)
Elég régi kérdés, de azért válaszolok rá. Ha nézed a kérdést, azért leírhatnád, h azóta történt-e vmi.
Én 20-30 között vagyok, férfi, és egész életemben hasonló voltam, mint te. Általánosban voltak haverjaim, de valódi barátság az sem volt, csak eljártunk ide-oda.
Gimnáziumban elvoltam az emberekkel, de csak suliban, valódi barátom ott sem volt, bulizós sosem voltam, alkoholt egyáltalán nem iszom azóta sem.
Most is csak 1 ismerősöm van, aki 50 km-re lakik tőlem, de vele mindent meg tudok beszélni ( szinte mindent).
Az a baj, hogy semmi vígasztalót nem tudok írni, én is sokáig kerestem a környéken egy embert, aki alkalmas lenne barátnak, de a mai világban főleg Magyarországon nagyon nehéz normális, mély érzésű embereket találni, a többség sajnos felszínes és egyszerű ember.
Én még itt, 5ös vagyok.
sok minden nem változott azóta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!