Már az osztályfőnökömre se számíthatok. Egyedül nem bírom azt, ami itthon van, mit tegyek? (többi lent, röviden is elég hosszú lett, ezért köszönöm annak aki végig olvassa és próbál tanácsot adni)

Osztályfőnököm szokott velem beszélgetni meg mindig mondja hogy nyugodtan mennyek oda hozzá ha van valami (meg nem is szokott békén hagyni addig amíg el nem mondom hogy miért van rossz kedvem) mert itthon állandó veszekedések vannak amit nem bírok és most még a ballagás és középiskolai stressz is jön rá (pedig már tudom hova vettek fel mégis izgulok az új osztály miatt, új dolgok miatt,stb.). Testnevelés órán a játék időben oda hívott mindenkit vagy legalábbis aki akart, hogy a bolondballagás készítését elkezdjük, de én nekem ez a bolondballagás is stressz, és ez már sok. Szívesen vagyok az osztállyal meg minden, de inkább eljöttem onnan és rossz kedv, végül sírás jött ki rajtam, a tanárom erre azt mondta hogy "elege van az állandó depiből".Részben megértem mert tudom hogy ő csak az osztályfőnököm és nem lehet neki valami nagy öröm még velem is foglalkozni.De azért nagyon rosszul esett mert ő benne bíztam és azt hittem hogy számíthatok rá, szeretném vele megbeszélni,mit mondjak neki?

Az itthoni problémák ami miatt sokszor rossz kedvem van, elég hosszú,pedig csak nagyából írtam le a dolgokat: Itthon állandóan veszekedések vannak. Nővérem vissza költözött a gyerekével kb. 2évvel ezelőtt és kb. másfél ével ezelőtt kezdődtek a veszekedések.Néhány oka például: amíg én és a másik két testvérem iskolába vagyunk (apukám kiskoromban meghalt) azt várnánk hogy anyukám főzzön valamit mire hazaérünk vagy legalább a boltba mennyen el. De mire haza érek azt látom hogy a tévét nézi vagy épp a konyhába ül és újságot néz, nővéremmel szólunk neki hogy nem lesz ebéd? és erre csak azt kapjuk válaszként hogy mi találjuk ki hogy mi legyen és majd én mennyek el, vagy ha főzz is valamit akkor egész végig veszekedik velünk, vagy gyakori válasza az is hogy "ne várjam el tőle hogy legyen ebéd nem a csicskánk hogy parancsokat osszunk, Ő SOHA NEM FOG EBÉDET FŐZNI TAKARÍTANI MOSOGATNI MINT A TÖBBI ANYA . Akkor másik példa: én vagy a testvérem megy osztálykirándulásra (nem rég volt az enyém és reggel sírva indultam ki a buszhoz) és akkor egy hétig nem csinál semmit és ez tényleg így volt, nővérem főzött mosott, én mosogattam el,nővérem barátja felmosott.... nem bírtam tovább nézni, vagy ha épp az egész nyári szünetbe egyszer elakartam menni a fagyizóba akkor is nővérem állt ki értem és veszekedéssel de elmentem. Még egy példa ami most történt: nővérem barátja kimeszelte a fürdőszobát amikor nem volt itthon anyukám mert tudtuk hogy mindenbe bele kötne. A meszelés vége felé haza érkezett. Amikor meglátta hogy mit csinálunk egyből oda jött és egyből bele kötött hogy legalább szólhatunk volna (miközbe tudta hogy festeni akarunk mert 1hónapja megvettük a festéket), ráment a csempére...., mondtuk neki hogy mi letakarítjuk és én már csináltam is de akkor is csak folytatta a kötekedést, hatalmas veszekedés megint, annyira kiborultam hogy sírva rohantam ki, remegtem.Minden egyes nap van valami veszekedés amit egyáltalán nem bírok. Barátaim vannak, de már a legjobb barátnőmnek se mondom el mert nem akarom hogy összeveszünk azért mert azt hiszi hogy csak a lelkiszemetesének használom, mert ez nem így van, de sajnos volt már rá példa hogy ezért vesztünk össze.