Egy férfit megbánthat úgy egy nő (visszautasitott lánykérés), hogy utána a többi nőt csak "használja"és nem veszi komolyan?

Szerintem attól függ, hogy.

Ha annyira tirpák módon és fogékony is rá, szerintem lehetséges.

Muhaha!

"Nem ok nélkül lett megbántva...nem a nő lehetett a hibás"

Utolsó, te tutira nő vagy, hogy így a teljes sztori nélkül ebben ennyire biztos vagy! Szeretem az ilyen jellegű ultrafeminista megnyilatkozásokat, jókat szoktam mulatni rajtuk. ;)

De hogy a kérdésre is reagáljak:

Mivel a történetből igazándiból semmit sem tudunk, így csak általánosságban lehet beszélni a dologról. Ezek alapján pedig szerintem igenis meg lehet bántani egy férfit. Nagyon is! A férfiak is érző lények, nem pedig ki-bekapcsolható munkagépek, amiket ellökhetünk ha már nem kellenek. A nők pedig igenis tudnak gonoszak lenni. Ok nélkül is! Hisz a nők se szentek. Egyik se! De ha ezek után a férfi tulokként viselkedik, akkor valójában ő egy tulok. Ha egy férfit a földre löknek, akkor feláll onnan, de közben úriember marad!

Szóval férfi, nő, egykutya! Emberek vagyunk, és egy kapcsolat szempontjából nincs sok különbség közöttünk. Mindenki hibázhat, de aki nem viselkedik alapvetően normálisan a másikkal szemben, azt érdemesebb inkább elkerülni! Megváltozni úgysem fog senki!

Szerintem.

(Ha nem lenne egyértelmű, akkor én egy férfi lennék.)

A kérdés, kedves emléket juttatott eszembe.

Lesz valakid, ne félj te attól, hogy nem lesz új érzés a szívedben, mert a szív azt tartják törékeny, de mégis ember egyik legerősebb izomzata. Láss belém, elmondom miért írtam ezt.

31 évesen vesztettem el a szüzességemet, volt 4 pasi aki a kezemet kérte meg, de ugye tudjuk, hogy nekik is csak a sex kellett, az ötödik már, na az már volt valami ....

Attól hogy nem megy hozzád, még lehet hogy szerelmes beléd, csak nincs tisztában vele, hogy mennyire....

2 hosszú éve vagyunk jegyesek a párommal.

Amikor megkérte a kezem Május 1-én, hát mit mondjak, megijedtem és úgy elzavartam, hogy nem is igen láttam. Aztán úgy 2 hónapra rá, találkoztam vele, megláttam meg sem szólaltam, csak átöleltem, és nem törődve éppen akkori dolgaimmal, belekaroltam és mentem vele, sokáig szótlanul sétáltunk, nem álltunk meg sehol.

Szerintem tudta, ha megáll és bemegy valahová, nem megyek vele, és ezt egyfajta elutasításként könyvelném el.

Amikor meg akart szólalni, rászóltam, ne beszéljen, nincs szükség rá hogy újra vitázzunk. Csak annyit kért, hogy délután, ha átjön, eresszem be a házamba. Rábólintottam.

Meg is jött, kezében egy szál rózsával, bocsánatot kért.

Fontos dolgokról nem esett szó. Amikor már éppen elköszönőben volt, azt mondta, ha nem megyek hozzá, soha többé senkit nem fog szeretni. Utána futottam, és elkísértem hazáig. Ott is elköszönt, amikor becsukta az ajtót, megkérdeztem, köszönéskor nem szokás e megcsókolni a leendő menyasszonyt ? Lassan nyitotta ki az ajtót, átöleltem, láttam hogy könnyezik, és mosolyog.

Megint dumát akart de inkább megcsókoltam. A "sok a duma"

szöveg elég sokszor bejön.

Láthatjátok, hát, mind akik olvastok, az érzések mindenkit gyötörhetnek, napokig nem bírtam aludni, mikor váratlanul megkérte a kezem és elküldtem.

Orvoshoz mentem, aki azt mondta, nem vagyok beteg sem depressziós, csak szerelmes amire még nem döbbentem rá csak tudat alatt. Aki pedig kivárja, hogy a választottja, IGEN-t mondjon, az mindenképp megérdemli, hogy a lehető legjobbat kapja. Még ha kissé habókos és dinka is...

Hm...

Jópáran vannak olyanok, akik sikertelen lánykérés nélkül is ezt teszik.

Aztán jön az a bizonyos "VALAKI" és egycsapásra kigyógyulnak ebből a rossz szokásukból.