Hogyan lehet leállni a vagdosással?

Kedves BBB123, nagyon sok feszültség és lejátszott dráma gyűlhetett már fel benned. Én megértelek, hogy ilyen indulatok jönnek elő belőled, de hidd el, a szülői pofon csak eltávolítja a gyermeket az anyjától, apjától. Helyette sokkal fontosabb a megértés.

Szerintem nagyon is felnőtt lehet a kérdező. Írt ide, értelmesen, összefüggően egy komplex lelki problémájáról, ráadásul. Pont azt látom problémának, hogy a szülők nem kezelik felnőttként is már a 12-14 éves gyermekeiket, pont ezért mennek tönkre szülői kapcsolatok és távolodnak, hidegülnek el családok tagjai egymástól. Tuti rosszul esne neked is, ha ezt írnák neked, amit te írtál a kérdezőnek. Mitől félsz, hogy ilyeneket írsz. Talán csak nem attól, ha segítő szándékkal közelítesz hozzá, akkor lenéznek majd téged, hogy milyen "puhány" vagy. Vagy mi az okod?

rubberjohn, tök jó, hogy segíteni próbálsz. De mit értesz egész pontosan az alatt, hogy "drasztikusan lerövidítve ennek az életszakasznakaz ideőintervallumát"? Ez mit jelent? Másik; nem szégyen pszichológushoz menni, OK. De valóban tud segíteni?

BBB123, értem. Tőlem aztán lehetnél piréz is. Nekem ez nem számít. Akkor sem ítélnélek meg, most sem akarom ezt tenni. Azért örülök, hogy ezt leírtad, sokkal nyugodtabbnak is tűnsz most. :)

Ne érts félre, de biztosan a te életedben is lehetne valami olyat találni, amit egy másik elítélne, még talán te is ezt tennéd, ha egy külső személyként mesélnének egy ilyen emberről neked, de közben rólad lenne szó, csak más szereplőkkel. Nem hiszem, hogy el kell azért ítélnünk a kérdezőt, vagy a családját, mert vagdossa magát. Szerintem ez egy olyan tevékenység, mait nem szívesen tesz, mert ő is tudja, hogy az nem jó. jelen pillanatban nincs jobb válasza egy felmerült kérdésre. De valakinek biztosan lesz.

Igen, ez tényleg tök jó, hogy próbálok segíteni, csak hülye érzés, hogy üresjárat ez tulajdonképpen. Na, nehéz itt igazságot tenni, meg véleményt mondani (kell azt nekünk egyáltalán?) a szereplők látása, hallása nélkül. Egyrészt a kérdező anyja nem tűnik gondtalan anyának, próbálkozik, az, hogy elég alapos-e, amellé már tehető egy kérdőjel. Egyrészt jó dolognak tartom, hogy nézi annyira érettnek a kislányát, hogy ad a szavára, miszerint ő nem akar szakembert, akkor nem lesz szakember. Ó, mennyire örültem volna én, ha ilyen komoly, döntésképesnek könyvelnek el akkoriban. De kétélű is a dolog, mert mint látjuk nem jól mérte fel a helyzetet; a probléma továbbra is fennáll. Hogy anyagi megfontolásból, egyszerűsítésből vagy tényleg a csemete szavára adásból nem történt végül elbeszélgetésre sor, ezt nem tudni innen. Csak kellene az a külső segítség és ezt a kérdezőnek kellene belátnia, ahogy áll a helyzet. Az emberek itt is a jól beváltnak hitt csordaösztön szerint cselekszenek és kiközösítik, kivetik azt maguk közül, aki hibás, márpedig aki pszichológusnál köt ki, az óhatatlanul is az. Az mindegy, hogy sokszor inkább nekik kéne, kiváló választóvonal ez eldobandó és megtartandó között. Nem kell tudnia a kortársainak, osztálytársainak erről. Másik ok lehet még, hogy bizony ott a sebek kíméletlen felszaggatása zajlik, ezt tudja is Csapólégy, de hát ezt megúszni nem lehet. Az lebeghetn a szeme előtt, hogy utána jobb lesz. Idővel. Meg kell lépni ezt, nincs más út egyszerűen. A vagdosás egy metakommunikációs forma - a lelki veszteségek, sérülések enyhítése, kijelzése a környezet felé (az ne kavarjon meg senkit, hogy paradox módon tipikus módon láthatatlan helyekre történnek a vágások, ez csak a fenntarthatóságát szolgálja). Sajnos fizikailag is ugyanaz a mélység és tartósság képeződik le, mint ami a lélekben keletkezett, beszédes, de önmagába visszaforduló is egyben, hiszen ha valami, a test az örökké beszél - a nyomok, sebek maradnak. El kéne tehát dönteni, hogy egész életedben szívni akarsz egy veled erőszakoskodó miatt, hordozni ezt az iszonyatos terhet, vagy minél előbb, minél teljesebb mértékben magad mögött hagyni és felszabadulni, végre a saját utadat járni? Ebben a beszűkült tudatállapotban nem is annyira egyértelmű, hogy a másodikat, a másodikat kell választanod. Elkeseredett küzdelem ez a kísértő élmények magunkon kívülre helyezéséért, valójában a lelken látszólag kívül helyezzük, valójában mindinkább elmélyítjük azokat magunkon, magunkban. Ambivalens, tudom, de az ember így működik, minthogy a sírás és nevetés közt sincs igazán szignifikáns különbség, ellentetjük az apátia.

Kérdés volt még, hogy biztos segít-e a pszichológus. Általánosságban vizsgálva a kérdést egyáltalán nem biztos, hiszen mi is történik: páciens előadja magát - amennyire szókincse, önismerete engedi - történetét, a szakember figyel, felfedezi a beszédes részleteket, megfogalmazásokat, azok mentén tovább kérdez, képet összeállít, pácienst viszontkínálja önmagával, feltárva annak összefüggéseit, számára érthetően visszaadva, elmagyarázva. Teszi ezt több, sok alkalmon keresztül, a feltárás folyamata után a ráeszméltetésé jön, páciens és a világ, páciens és önmaga közt, ilyenek szoktak zajlani. Ebben az esetben mindenképp segítene egy megfelelő szakember, igen. Ahogyan az agyunk sem stagnál, ezen állapotoknak sem épp sajátja a "jól elvagyunk, szépen ellappagunk további károkozás, s elmélyítés nélkül". Lépni kell. Az idő nem a barátunk ilyen esetekben. Ja és nem, nem lesz jobb, rosszabb lesz!

Szólj anyádnak, hogy családi berkeken belül ezt nem vagytok képesek megoldani. Ez nem szégyen, megoldás viszont van. Én magamat kiválóan meggyőztem, mást esetleg..?

rubberjohn, jókat írsz. Nem, szerintem nekünk nem kell igazságot tennünk, sőt... :)

ha azt mondanák nekem: "ússz át a jeges tengeren, utána megkapod, amit csak akarsz" hát, nem biztos, hogy bevállalnám. Miért menne a kérdező pszichológushoz, ha az xar dolog neki, feltépi a sebeket meg miegymás.

Azt írtad:

"Általánosságban vizsgálva a kérdést egyáltalán nem biztos, hiszen mi is történik: páciens előadja magát - amennyire szókincse, önismerete engedi - történetét, a szakember figyel, felfedezi a beszédes részleteket, megfogalmazásokat, azok mentén tovább kérdez, képet összeállít, pácienst viszontkínálja önmagával, feltárva annak összefüggéseit, számára érthetően visszaadva, elmagyarázva."

Ez annyira így, és annyira kihoztad ennek a dolognak a lényegét, ezzel együtt hátulütőt, hogy csak idézni tudom, hozzátenni semmit, talán csak ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=zRQQ1vOLeBU&playnext=1&list=P..

http://www.youtube.com/watch?v=QEPac2K8vV4