Miért nem vagyok képes leállni egy percre sem?

Előre is szeretném kérni, hogy csak a normális válaszolók írjanak. Nem viccből fordulok hozzátok.

Az a gondom, hogy napi szinten nincs olyan 2 percem, amikor nem csinálnék semmit. Más ember esetleg nyugodtan leül, és telefonál, de én ezekre nem vagyok képes. Kora reggeltől estig csak pörgök, és ez azzal jár, hogy teljesen lefárasztom magam. Írok példákat:

Szellemi munkát végzek, és ha egy pillanatra leállok, mert mondjuk a másik kér egy kis időt telefonálásra, azonnal elkezdem kipakolni a táskám, elrendezgetni a cuccaimat benne, vagy felhívok én is valakit, esetleg kimegyek inni. Ha "ebédelek", előbb beteszem a kaját a mikróba, és a 2 másodperc alatt elmegyek wc-re, de útközben bekapcsolom a tévét, és természetesen a számítógépen böngészek. Ha megmelegedett az étel, beviszem az ebédlőbe, és miközben megeszem, nézem a tévét és sms-t írok, vagy telefonálok a páromnak. Ezekkel nem is lenne gond, de nekem így telik el egy átlagos napom. Reggeltől estig egyetlen (!) percem nincs, amikor ne találnék ki magamnak valamit, és lehetőleg ezek minimum 3 párhuzamos cselekvések ne lennének.

Egy normál embernek vannak pillanatai, amikor csak úgy kinéz az ablakon, megáll egy picit, és leül. Én is nagyon vágyom erre, de nem tudom megtenni.

Ha a barátainkhoz átmegyünk, és azt mondják, nézzünk meg egy filmet, én azonnal kérem a laptopjukat, hogy a film közben netezhessek. Csak egyetlen dologgal egyszerre nem vagyok képes foglalkozni.

Ennek sok pozitív hozadéka van, például, hogy nagyon jól vezetek, és a munkahelyemen is átlátom a dolgokat, és maximalista vagyok. De a magánéletben vajon mért van arra szükségem, hogy amíg a mosógép megy, én olvassak, süssek és főzzek, közben takarítsak, és tanuljak egyszerre? Este nem érzem a testem a fáradtságtól, KO! És mindezt szellemi fáradtságnak érzem.

Úgy érzem, nem tudok erről lemondani, nem tudok leállni.