Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Depressziós lehetek?

Depressziós lehetek?

Figyelt kérdés

Igazából azt sem tudom, hogyan kezdjem. Egyre inkább azt érzem, hogy nem vagyok képes semmi mást csinálni azon kívül, hogy folyton menekülök a kötelezettségeim elől. Egyetemre járok, egy olyan szakra, ami igazán nem nekem való, nekem túl tanulós, és egyre lustább és közömbösebb vagyok. Már nem érdekel semmi, amiket régen szerettem csinálni, más azokat sem szeretem, egyszerűen elment minden életkedvem. Egy dolog van, amire még várok,azon kívül semmi. Szeretem a családom, a barátaim, de ez az egész megőrjít. Túl sokat várnak el tőlem és én ezt nem bírom teljesíteni, nincs meg a motivációm, sem az akaraterőm hozzá. Fogalmam sincs, mit tegyek. Tudom, változnom kéne, elkezdeni végre tanulni, mielőtt megbukok mindenből, de igazából már ez sem érdekel, csak el akarok menni valahova, ahol végre nem érzem magam ilyen rosszul, hülyének és elhagyottnak. Egyre gyakrabban törnek rám a negatív érzések, lassan kezdem azt hinni, depressziós lehetek, de nem tudom... Mostanában mindent negatívan látok, értékelek, bár vannak jó pillanataim is, röpke órák, amikor sok mindennek tudok örülni.

#depresszió #életuntság #fásultság

2012. nov. 29. 21:12

1/4 anonim

válasza:

Kinek akarsz megfelelni magadnak vagy a környezetednek ? Neked kellene eldöntened mit akarsz ha úgy érzed ez neked nem megy és lelkileg tönkre tesz változtatni kell aki egyszer depressziós lesz az általában az is marad mondta nekem egy 50-60 körüli nő vannak jó pillanatai de gyakran esik vissza sír apró dolgokon és most nem az utcán elhangzott jaj de depis vagyok dologról beszélek ha úgy gondolod fizikálisan és lelkileg is tönkre tesz akkor változtass egy ismerősöm is orvoshoz jár ö is depressziós anyja apja tanár és az állandó megfelelés a szülőknek tönkre tette

2012. nov. 29. 21:27

Hasznos számodra ez a válasz?

2/4 A kérdező kommentje:

1 hete egy gyenge pillanatomban elmondtam a szüleimnek, hogy ott akarom hagyni a szakomat, megkérdezték, miért, és nagyjából elmondtam nekik is ezeket, amiket korábban leírtam, de továbbra is azt hangoztatták, hogy végezzem el az egyetemet, hogy legyen már valaki a családban, aki diplomás lesz. Anya azt is a fejemhez vágta, hogy csalódott bennem és úgy érzi, cserben hagyom őket ezzel. Azt mondta, 180 fokos fordulatot vettem, teljesen megváltoztam, mert régen kitartóan küzdöttem a céljaim eléréséért. De jelenleg nincsenek ilyen céljaim. Mamám sem érti meg, neki is mondtam, hogy nehéz és nem nagyon megy, de ő még mindig azt hiszi, elvégzem az 5 éves képzést, mesterrel együtt. Anyának már elege van abból, hogy ennyit panaszkodok miatta, szerintem nem veszi annyira komolyan, amennyire komolyan én gondolom. Engem nagyon mélyen érint és kezd lassan idegileg kikészíteni, de tényleg. Folyton ezen őrlődöm, ezen gondolkodom, döntést akarok végre hozni, de nem tudok, mert az elvárásaik túl magasak, nem akarok velük szembeszállni, ellenkezni, de közben magammal sem.

2012. nov. 29. 21:33

3/4 anonim

válasza:

Azt hiszem a szüleid nagyon rosszul állnak a dologhoz te mit csinálnál szived szerint ha mondjuk azt mondod hogy köszönöm ennyi elég volt? utána valami terv?

2012. nov. 29. 21:40

Hasznos számodra ez a válasz?

4/4 A kérdező kommentje:

Szívesen mennék át másik szakra, viszont ez is elég nehéz, mert ott van a hallgatói szerződés. Egy barátnőm kint él Angliában, hozzá is szívesen kimennék, és amíg összegyűjteném a kellő mennyiségű pénzt, addig dolgoznék. Ezek jutottak hirtelen eszembe. Igazából csak menekülni akarok ebből az egészből, de biztos vésztervem nincs. Már azon is gondolkodtam, el kellene mennem valahova pár napra átgondolni a dolgokat.