Depresszió? Szerelem? 29 évesen? Többi lent!

Depressziós 29 éves srác vagyok.Közben szerelmes is.

Kb. 4-5 éve kezdődött van amikor jobb,vagy éppen rosszabb,utóbbi a gyakoribb.

Nem sok mindennek látom értelmét,olyan mintha a jövőben élnék,a jelenre nem tudok koncentrálni,ez azt eredményezi,hogy bizonytalan vagyok sok mindenben.

Észre vettem sokszor,hogy remegek,vagy görcsben vagyok,bár ez az egész egy görcsös állapot.

Napi 10-12 óra internetbe menekülés,fórumok,hírek,hirdetések stb.

No MSN és Facebook.

Nem lettem igénytelen,pattanásos,szemüveges kocka.

Próbálok talpon maradni de így nagyon nehéz.

Olyan mintha vissza húzna valami és nem tudok kitörni.

Ha éppen más elfoglaltságom van (dolgozom),akkor nem hiányzik a net,sőt szinte jól érzem magam,bár a munkának sem látom sok értelmét,mint ahogy szinte semminek,olyan mintha kényszerből csinálnám.Közben olyan érzésem is van,hogy még előttem az élet és csinálhatok sok mindent,de ez sem dob fel igazán.

Hajnali 2-3 óra mire lefekszem,mivel elég rugalmas az időbeosztásom tudok 8-10 órát aludni,de így is fáradtan és görcsösen ébredek.

Sokszor arra gondolok,mi lesz ha megöregszem,mit fogok majd csinálni,vagy mi lesz 5-10 év múlva.

Gyakran kapkodok a munkámban,belefogok valamibe és abba hagyom.

Káros szenvedélyem nincs a neten kívül,no cigi,drog,alkohol is csak ritkán.

Ráadásul pár hete szerelmes vagyok egy orvos lányba,vagy csak fellángolás,nem tudom pontosan.

Mivel gyakran találkozunk,nem nagyon tudom kiverni a fejemből és egyre többet gondolok rá.

Kezdeményezni nem merek,talán nem is fogok,mert félek a visszautasítástól,úgy érzem nagyon ciki lenne ha megtudná,vagy nyomulnék.Több éve nem volt komoly kapcsolatom egy szakítás után.

Úgy érzem,hogy csak nagyon kevés kéne ahhoz,hogy új életet kezdjek,de nem bírom átlépni ezt a szakadékot.

Soha nem kértem még ez miatt segítséget senkitől,pláne neten nem,nem tartom normálisnak,hogy ide írkálok hajnali fél 4-kor ez miatt.

Azt is tudom mit kéne tennem,hogy elmúljon ez az állapot,de valamiért nem teszem,szinte saját magam ellensége vagyok.

Nem tudom meddig tart még ez az önmarcangolás,de ha még évekig,akkor felemésztem saját magamat.

A memóriámmal is vannak gondok mostanában,van hogy elindulok valahova és elfelejtem közben hova készültem.

Időben szinte sehova nem tudok oda érni,kivéve az orvoshoz,de erről már fentebb írtam.

Nyilván ezeket is a depresszió okozza.

Ha autóval,(vagy motorral szezonban) közlekedem,gyakran nem tudok koncentrálni a vezetésre,van hogy csak nézek ki magamból a volán mögött és nem látok.

Így hajnali 4 óra körül elértem azt az állapotot,hogy már nem bírom tovább.

Nem tudom mennyi súlyos a helyzet,lehet csak én reagálom túl,mint ahogy sok mindent,de talán majd lesz 1-2 hozzáértő válasz,remélem másnak is tudok ezzel segíteni.