Depressziós vagyok és a szüleimnek ez nem tűnik fel. Elkezdtem járni egyetemre, de úgy érzem, nem kellett volna, ki kellett volna hagynom egy évet, hogy rendbe szedjem magam. Mit tegyek?
Állandóan ugyanazokba a hibákba futok bele évek óta. Nem nagyon tudok új barátságokat kötni, a régiek közül van egy-kettő, de sokan elfordultak tőlem. Lányok rendszerint amint kicsit jobban megismernek, rögtön elfordulnak tőlem. Bárkivel kell beszélnem, bármilyen társaságban vagyok, feszengek, görcsölök, nem vagyok természetes. Tele vagyok elfojtásokkal, nem tudom önmagamat adni, azt se tudom, hogy az még létezik-e egyáltalán. Azért egy tragédia az életem, mert tudom, hogy iszonyú energiák és potenciál van bennem, nagyon jó képességeim vannak, de nem tudok kitörni ebből a szürke létből, és így semmi nem kerül ebből napvilágra. Bejutottam egy szuper egyetemre, de ugyanott tartok: nem érzem jól magam. Ugyanúgy visszavonulok a szobámba és vegetálok.
A szüleim nem vették ezt észre, csak azt látják, hogy évek óta nem járok el sehova, mogorva vagyok és néha elmegyek egy-egy szakemberhez. De nem értik a probléma súlyosságát, elbagatellizálják. Nem tudom, miben reménykednek, gondolom abban, hogy egy varázsütésre egyik napról a másikra rendbe jövök. Nos, nem hinném. Így, hogy senki nem figyel rám és nincs rendben az önértékelésem, mi a fenétől jönnék rendbe? Szerintem csak az nyitná fel végre a szemüket, ha öngyilkos lennék, hogy IGEN, ENNYIRE SÚLYOS A HELYZET, IGEN EZ IS MEGTÖRTÉNHET.
válasza: válasza:Ez már a te butaságod is...
Te írod,van benned tehetség....Akkor miért nem használod ki????Bekerültél az egyetemre??Hát szuper.A szüleid finanszírozzák.Sokunknak ez nem adatott meg!!
Még barátok nélkül is lehet ezt csinálni.A szürke ködböl neked kell kitörnöd!Velem is volt így,de nem kattantam be.
Egy idö után akadt barát is.
Ès hidd el itt vagyok 31 évesen két szép gyermekkel.
válasza: válasza:Sajnálatos, hogy semmiben nem találsz örömöt!
Ugyan mitől jöttél volna rendbe, ha kihagysz egy évet, és a szobád mélyén sajnálod önmagad, hidd el, csak rosszabb lenne.
Emberek között vagy, kezdj velük beszélgetni, menj el velük valahová, mosolyogj, örülj, hogy élhetsz! Mert ez a legjobb dolog, ami történhet Veled!
válasza:Szia.Megértem a problémád,ismerős helyzet..
Megkérhetlek,hogy írd meg pontosan milyen idős vagy és merre élsz?Legalább a megyét ha várost nem akarod esetleg..
válasza:Ezzel én is ugyanígy vagyok, mint te. Ha vmi jó dolog történik, akkor egy kis időre megfeledkezem a problémákról, de aztán megint történik vmi rossz és mégjobban összezuhanok.
Nekem kb 3 éve -érettségi környékén- kezdett nagyon rossz lenni ez az egész -na nem az érettségi miatt- és úgy sikerült átvészelni a dolgokat, hogy sikerült a nyelvvizsgám, minden tárgyból jó lett az érettségim, tehát sok jó dolog történt nagyon rövid idő alatt. De aztán lett egy családi probléma, széthullottam és azóta tart ez az állapot, sőt sztem napról napra rosszabb.
Próbáltam már sok dolgot,h jobb legyen, legálisat nem legálisat egyaránt, de nem segített semmi. Egy ideig én is abban reménykedtem,hogy majd egyik napról a másikra, varázsütés-szerűen jobbra fordul minden. Már nem reménykedek semmiben, csak vagyok...
Az öngyilkosságot meg felejtsd el! Több rosszat tennél vele, mint jót. Nekem se tudják otthon,h milyen szar a helyzetem, de talán jobb is így, nem akarom őket még ezzel is idegesíteni. Ha öngyilkos lennél, akkor csak azt érnéd el,hogy a te depressziód átszáll a szeretteidre, nem éri meg.
válasza: válasza:Szüleid azért nem veszik komolyan (gondolom), mert aki nem depis, fogalma sincs, milyen az.
De ha egyetemista vagy, akkor már nagykorú is, neked kell megoldanod a helyzetedet, nem a szüleidre - hiába - várni.
Egyszerűen menj el tanácsadásra, a pszihológiára. Ott sokat tudnak segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!