Pszichológusra szorulnék, de a családom ellenzi. Mit tegyek?

Tavasszal jártam pszichológushoz, akkor még étkezési zavarokkal. Az anyám soha nem leplezte az ellenérzését a pszichológiával szemben, és amikor a terápia során kezdett világossá válni, hogy a vele való kapcsolatom áll a háttérben, anyagi okokra hivatkozva elvitt onnan, amiben a családja (nagymamám, nagynéném stb.), akik alapból nem állnak közel hozzám (a betegség óta különösen), és így nem is érthetik az egészet, csak adták alá a lovat. Azóta többször lefogytam és meghíztam (előbbit immár egészséges módszerekkel, utóbbit nem épp). Azt tudni kell, hogy soha nem voltam kórosan sovány, nem feküdtem pszichiátrián. Visszatérve: azóta egyre erősebb hangulati ingadozásaim vannak, és ugyan mindig diétázom/kényszeresen sokat eszem, az evés ehhez képest háttérbe szorult. Lehetséges, hogy bipoláris zavarom van. Egyre gyakrabban gondolok az öngyilkosságra. Ha negatív volt a hangulatom, mindig beszélgettem anyukámmal, de ezekre a segélykiáltásokra egyre immunisabb (ahogy a húgom is). Ha beszélgetünk, mindig arról beszél, hogy szóljak, ha pszichológusra van szükségem, de ha szólok, mindig csak ígérget, aztán nem tesz semmit. A szüleim elváltak, az apámat utálom, és az iskolapszichológus ellenszenves. Mit tegyek? 17/L