Valós, vagy nem valós? Gondolataim már nem is e világiak?

Köszi a válaszokat, illetve akkor a kérdésekre válaszolva.:

Család tűrhető, bár vannak néha kisebb viták anyagi része végett. Barátok nem igazán vannak, 1 barátom maradt meg az elmúlt évek alatt, viszont benne megbízok, a többieket meg leejtem akik különböző módon bántottak meg. Közösségi élet, háát, ez fogósabb kérdés. Nem igazán járok közösségbe, persze vásárolni én is szoktam élelmiszert/ruházatot akkor szoktam. Hébe-hóba a barátommal elmegyünk valamerre, de nem sűrűn.(elköltözött pár hónapja Balaton környékére). A beilleszkedésem nehéz, nehezen kommunikálok, sokszor mondanám, de inkább agyalok rajta, hogy mit is mondjak, végül már nem is annál a témánál járnak, így meg sem szólalok. NÉHA azért szoktam, de az ritka eset.

Ezzel némileg több információt adtam, de szerintem sokra nem mész/mentek vele :S

Köszi a válaszokat. Még egy kis kiegészítés akkor :) 22 éves vagyok, kutyum is van, aki okoz örömöket, de már azok is olyan múlandóak, hogy egyre kevésbé. Igaz, e világi gondolatok, tényleg itt vagyunk/ok. Viszont akkor kiégés lehet az ok, mert anyagi annyira nem, mert ez már tényleg régebbi sztori, bár segíteni nem segít, hogy most ez is van.

Az, hogy mennyire bebeszélés vagy nem, nehezen döntöm el. De 2 kezem nem lenne elég ahhoz, hogy megszámoljam hány ember "pattintott" le akihez közeledni szerettem volna az elmúlt 2-3 évben. Szóval mégiscsak nálam van a gond. Más a humorérzékem is mint másoknak... De lehet az egész csak annyi, hogy egy remete lélek vagyok akinek nincs is szüksége ilyenekre csak pont ezt beszélem be magamnak a társadalmi séma miatt?.. -de nem tudom.