Van esélyem arra, hogy valaha is rendesen rendszerezni tudom a gondolataim?

Találj ki valamit, mert én 31 évesen vagyok még mindig ugyanígy. És nagyon nem jó! Az idő meg csak megy.

Egyébként üdv a klubban.

Normális az, hogy így érzel, ezek a vágyak visznek előre. 18 év még bőven nevezhető tinédzserkornak, ilyenkor az emberek azt érzik, hogy rengeteg a lehetőségük, bármi lehet belőlük, - ezzel adják meg a lehetőséget maguknak, hogy így is legyen, amennyiben tesznek érte. Elvileg az évek és a kudarcok meghozzák azt, hogy egyre reálisabban gondolkodunk, tehát kevesebb érzelemmel és álommal látjuk azt, amit elértünk, és amit még megtehetünk, - közben a lehetőségek is szűkülnek, mivel lezárul a tanulás időszaka és már csak dolgozni kell.

Egyébként azt tudom tanácsolni, hogy relaxálj, kapcsold ki a gépet, tévét egy kicsit és csak nézd a falat, vagy bámulj ki az ablakon, ülj nyugodtan és gondolkozz. Ne az érzelmeknek adj tápot, hanem a reális gondolatoknak. Így tudod rendszerezni azt, ami a fejedben van.

Vágyaid, gondolom: szeretetet kapni, elismerést és megélhetés. Általában ez szokott lenni. Három téren bontakoztatjuk ki: munka, párkapcsolat, családalapítás. Valahogy rá kell jönnöd, mi érdekel, mit tudnál hivatásszerűen végezni, ez nagyon nehéz persze, de muszáj. A többi utána már megy valahogy.

18 éves korban még csak szemlélője vagy az életnek, nem cselekvőként veszel részt benne. Ezért nem tudod, pontosan mire vagy képes, vagy milyen tevékenység megfelelő számodra. Csak azt tudod, hogy bármi lehetne belőled, bármi és az ellenkezője is.

A megoldás az, hogy kísérletezni kell, komolyan belefogni ebbe-abba, és megnézni, hogy tényleg van-e hozzá érzéked. Amiben nem vagy jó, az egy idő után nem fog annyira érdekelni, illetve le tudsz mondani róla.

"csupán mentális síkon mozgott az egész"

Így van. Ezt mondom. Most csak mentális síkon mozog minden. Ahhoz, hogy ténylegesen megismerd magad, tovább kell lépni és a gyakorlatban tapasztalatokat szerezni.