Miért vannak ilyen érzéseim-gondolataim?

Nekem néha van olyan érzésem, mintha csak álmodnám az adott dolgot. Tök hétköznapi helyzetekben fordul elő, pl. ülök a buszon, és egyszer csak úgy érzem, mintha nem lenne valóságos, mintha álmodnék.

Most hirtelen ez jutott eszembe, de lehet, hogy ez más, mint ami nálad van.

Én is szoktam ilyesmit érezni. Ilyenkor éber állapotban is úgy érzem, mintha aludnék, álmodnék. Sokszor hiszem azt hogy valójában ez a világ nem is létezik.?

El kellene mondanod valakinek. Szakembernek vagy egy jó barátnak, aki megért. Próbáld meg egy pszichológus véleményét kikérni. Nem fontos, hogy a szüleid tudjanak róla. Ahogy írtad, hogy kinevetnek, nem hiszem hogy ők tudnának segíteni.

A cigis sztori rövid távú memóriazavarra, de legalábbis szétszórtságra utal.

Elég nagy baj, hogy ennyire magas fokú a bizalmatlanság édesanyáddal szemben, mindenek előtt neki kellene beszélned a gondjaidról, legyenek bármilyen neműek azok.

Azt tanácsolom mindenképpen beszélj vele, győzd meg arról, hogy problémád, aggodalmad valós.

Nekem is vannak ilyen dolgaim :P. Pl ha beveszek egy gyógyszer, és ellolvasom a dobozát meg minden, hogy biztosan jót veszek e be, és mikor beveszem akkor azon kezd el járni az eszem, hogy jó gyógyszer vettem e be :P ... pedig tudom, hogy igen... meg hasonló a kulcsos sztori, vagy hogy magammal hoztam e, amit kellett stb hússzor megnézem a táskám és kkor sem vagyok nyugodt ... ez nálam szerintem kényszeres, nem tudom, hogy nálad is ez lehet de hasonlít. Én annak tudom be, hogy nem bízom magamban :P.

Az anyus dolog szintán is merős, most GAD-od vagyok, és nem mondanám, hogy túlzásba vinnék a támogatást, sokat nem segítenek. De próbálj meg velük beszélni, hidd el könnyebb lesz, mert elmondhatod valakinek. Az, hogy elhiszik e vagy sem az ők dolguk, te tudod, hogy érzed és ez a lényeg, nem is az a dolguk, hogy segítsenek, arra ott a pszichólógus. Nekem azt mondják anyáék, hogy hülye vagyok mert mindent csak a szorongásnak tudok be, állandóan azon gondolkozom, és, hogy az agyamban kéne helyretenni a dolgokat, de ez nem megy. Én sajna terápiára sem járhatok mert nincs rá keret, bár anyáék amúgy is azt mondják, hogy ezek az orvosok nem segítenének csak rontanának a helyzeten -.-".

A világos létezéses dolog része lehet derealizáció/deperszonalizáció ... amúgy szrongós típus vagy?

Bocsi a hosszú összevisszaságért :$.

"mielőtt bementem a plázába, cigiztem, láttam hogy eldobtam, de mikor be mentem a plázába, akkor úgy éreztem, mintha mégsem dobtam volna el, csak én érzem úgy"

Kényszeres, szorongó viselkedés, de önmagában egy ilyen eset semmit sem mond az egészségi állapotodról, bárkinek lehet ilyen pillanata.

"Gyakran vannak olyan gondolataim, hogy mi van, ha én nem vagyok tudatomnál, hanem eszméletemet vesztettem, és ez a világ ahol vagyok, csak egy képzelgés, és nincs valóság alapja."

Minden kamasz töpreng ilyesmiken.

"nem értem hogy mi bajom van, elég furcsa dolog ez"

16 éves lány vagy, ez a "bajod".

"pl órán ülök, és egyik pillanatról a másikba beleolvadok egy történet félébe, és teljesen megfeledkezem az egész világról"

Unalmas az óra.

"kicsit már bolondnak érzem magam, amikor erről írok"

Az a rossz (vagy jó?) hírem, hogy teljesen átlagos kamaszélményeket írtál le.

6:24:

"Minden kamasz töpreng ilyesmiken"

Akkor az gáz, ha én is szoktam ilyesmiken filózni, pedig én már 21 éves vagyok? Nálam meg pont az van, hogy régebben nem foglalkoztam ezekkel annyit, mint most..