Összeszedtem minden gondolatomat és leírtam az összes elentkező tűnetet. Terhesség és szorongás?

Nagyon sajnállak, szörnyű napokat éltél/élsz át.

Én jártam ebben a "cipőben". Ám amikor várandós lettem, elmúltak ezek a tüneteim.

Megpróbálok segíteni, de lenne néhány észrevételem, kérdésem, amit jó volna, ha átgondolnál. Nem kell, hogy itt kiírd. Csak gondolkozzál el ezeken.

1. Nem írsz a férjedről, a párodról, csak anyukádról. Párkapcsolatotokban a helyeden érzed-e magadat?

2. Meg tudod-e körülbelül - magadnak - fogalmazni, hogy vajon mitől szorongsz?

3. Örülsz-e, és a környezetedben örül-e mindenki annak, hogy gyermeked lesz? Vagy a jövő miatt aggódsz?

4. Miért félsz a szüléstől, ezt tisztázd magadban! Legjobb, ha minden, ehhez szükséges ismeretet megszerzel! Remélem, rájössz, ez egy természetes - és örömmel teli - dolog, amire testileg, szellemileg fel lehet és fel kell készülni.

javulást, jobbulást.

:-)

Tehát :

1. komoly párkapcsolati gondjaid voltak, vannak.

2. elbizonytalanodtál, alul értékeled magadat a párkapcsolatodban. Lehet, hogy van alapja de az is lehet, hogy már nincs. Hiszen gyermeket vártok! Nem így van?

3. átgondoltad-e, vajon miért voltál egészségileg jobban, amikor tanfolyamra jártál?! Nem amiatt-e, hogy ott megtaláltad a „helyed”?! Azaz: az önértékelésed, a mások általi vélt vagy valós megbecsültséged nem volt-e jobb?!

Ezek itt mind lelki okok!.

És most idéznék valakitől (GYIK-os) egy igen találó gondolatot:

„A pánikroham a lélek segítségkérése a testeden keresztül: így jelzi, hogy azonnal ki akarsz kerülni abból a helyzetből, ha kell, rohammentővel, de vigyenek el onnan. Segítsenek!”

Az előző válaszoló vagyok.

Orvosról-orvosra jártál, de nekem úgy tűnik, nem találtad meg a megfelelő személyt. Tüneti kezelésekkel csak ideig-óráig tudnak rajtad segíteni.

Addig is, amíg a megfelelő szakembert megtalálod, ezeket üzenem neked is, ahogyan azt egy sorstársadnak az imént írtam.

Te magad is tudsz magadon segíteni! Ezekkel:

1. ha megismered ennek a betegségnek a "működését", a lényegét, akkor már tettél egy lépést a gyógyulásod irányába..

- A működésének lényege: az ún. vegetatív idegrendszer (gerincvelői..) átveszi a hatalmat a központi idegrendszertől. Rátelepszik. Uralkodni kezd felette.

- Emiatt van az, hogy olyan külső ingerekre, amelyekre egy egészséges munkamegosztású idegrendszer rá sem ránt, (mert a szervezet észre sem veszi őket), a pánikbetegnél ezek az ingerek elérik, hogy egy menekülési reakció alakuljon ki. Megnő a pulzusszám, a lélegzés felgyorsul, futhatnékja, menekülhetjéke támad az embernek, felugrik a vérnyomása, izzad, remeg, minden szerve azon igyekezik, hogy a vészhelyzetből kikerüljön. Pedig dehogyis van vészhelyzet! Ezért a pánikbetegség magyar neve a VAKRÉMÜLET-betegség...

2. Hogyan tudod visszaállítani a kétféle idegrendszer közötti helyes munkamegosztást?

- erre alkalmas pl. a erősen savanyú íz bevitele a szádba, (pl Rutascorbin tabletta elszopogatása) vagy valamilyen hasonlóan erőteljes ingerhatás, ami egy kicsit visszarántja az embert a "valóságba"

- a pánikroham megkezdődésekor a TUDATOS LÉGZÉSLASSÍTÁS is segít. Hogyan? Ha a légzésünket lassítjuk, (a kilégzés ideje hosszabb, mint a belégzés ideje, egy kicsi szünetet tartunk az újabb belégzés előtt) lassul a szívverésünk. Az ördögi kört, amelybe egy roham beleviszi a szenvedőt, megszakítható.. Ez is egy újabb "fegyver" a kezedben!

- az izmaink fölötti "rendelkezés": ÉN akarom megfeszíteni pl. az arcizmaimat, az ÉN TUDATOM akarja ezt, és nem a vegetatív idegrendszerem. ÉN akarom elernyeszteni azt, stb.. Ezt a láb, kéz, kar izmaival meg lehet tenni, ezt be lehet gyakorolni.

Az más káposzta, hogy bizony jó lenne külső SZAKMAI segítséget igénybe venned! (erre szakosodott lélekgyógyász és/vagy ideggyógyász)

- A családtagoknak, barátoknak való lelki kibeszélés általában nem jó! Sokan meg sem értik, mi történik veled! Az értetlenkedés, különösen a szeretett lény irányából, újabb önleértékelést idéz elő benned. Csak az érti ezt meg, aki vagy szakmailag felkészült, vagy aki ezen a betegségen úrrá lett.

- Igen, vannak ennek gyógyszerei, de nem első sorban a nyugtatók, hanem azok a gyógyszerek kellenek ide, amelyek megakadályozzák, hogy a külső ingerek eljuthassanak az eddigi ingerfelfogókhoz, "receptorokhoz". Azaz: jön az inger, de az ingerfelfogóhoz már hozzákapcsolódott valami (a gyógyszer: pl. Anxiron) oszt az inger "koppan egyet", jelenléte értelmét veszíti, a roham vagy a rossz érzés elmúlik.

Rajta, kezdd el, segíts magadon!

Ha megszületett a kisbabátok, küldenél-e róla majd egy fényképet a "priváton"? Vagy ha fényképet nem is, de egy értesítést?!

Várom!

:-))

Számítok rá!

:-)