Miért ilyen ez?

Ismerősöm segíteni akar más(ok)nak, amikor ő szorulna nagyon nagy segítségre lelkileg.

Ha valamit mondanak neki, vagy kisebb sokk éri, akkor idővel "megvilágosul". Magyarán egyszer kérdeztek tőle valamit a volt csajáról, ő meg elmebeteg módjára leszólta őket, hogy ha még egyszer meg merik ezt tenni, végük.

Pár nappal később azt mondta, hogy ő volt a hibás, túlreagálta... na igen. Erről beszélek, mindig ilyen volt, képtelen a változtatásra. Pont akkor fogadná el önmagát, ha nem "ismerne így magára", nem lepődne meg önmagán... képes lenne beletörődni, hogy ilyen ember (mert tényleg ilyen, egyszerű butus agresszív, csak a száját jártatja).

Internetes fórumokon meg segíteni akar egy ismerősének... mert azt hiszi segítségre szorul, amikor rohadtul nem. Meg ha látja, hogy beszóltak másnak, akkor közvetetten megvédi, mellé áll, szóval valami sértőt mond arról, aki megsértette az ismerősét. Nem veszi észre, hogy ez csak kib*szottul irritáló és idegölő, azt hiszi jót tesz vele, nagyon beteg a lelkivilága.

Megint ugyanaz történt, mint mindig... szeptember, halálra izgulta magát, reszketett a kis lelke. Nyáron lazább volt, de mindig ugyanazt csinálja. Szóval amikor bent van, szenved a lelke. Próbál beilleszkedni, de csak felületesen megy neki. Mindig hazamegy és wowozik/játszik/filmezik, senkivel sem tud elmenni társaságba, mondjuk bulizni egyet. Nyáron csak magának van, néha filmezik elmegy ide-oda, gép aztán annyi. Fél a szeptembertől, meg az új dolgoktól, de képtelen észrevenni, hogy mindig ugyanaz van. Ha meg más lenne, mi lenne? Miért nem tudja lazán venni ezeket?

Nagyon jól halad a boldogtalanság felé, mert látszik rajta, hogy milyen nehezére esik feldolgozni csomó dolgot. Kiül az arcára a teher, ami a lelkét nyomja. Mint valami makacs kutya, magának árt, sokszor szándékosan. És egyáltalán nem élvezi, egyenesen rosszul esik neki. Afféle lelki vérzékenysége van.

Folyton a kis társaságot keresi, egy megértő és elfogadó kisebb közösséget. Barátnő is kéne neki, próbálkozott is már csomószor, de csak az lett a vége, mint a 12 éveseknél, hogy besértődtek egymásra, kitörölték a másik msn-jéről az ismerősöket és befenyítették egymást. Ez meg komolyan is vette a csajától, és azóta fél.

Meg ha megbántják, képtelen kussban tűrni, félvállról venni, mindig keményen érinti a téma. Ha nem azonnal, napokkal később szól vissza/tesz valamit, és akkor azt hiszi, hogy amit ő ahogy megélt, azt a másik is úgy élte meg. Nem hiszi el, hogy csak neki tűnik nagynak, másiknak semmiség.

KÉPTELEN A SAJÁT ÉRZÉSEIN TÚLLÉPNI, MERT AZOK MINDIG VISSZAÜTNEK A CSELEKEDETIRE. Ha nem azonnal, később.

Mi baja lehet azon kívül, hogy idióta?