Hogy bírják ki a függők, mentális, pszichés, stb. betegek párjai, rokonai a "nem segítek" segítést?

Én eleve nem kezdenék párkapcsolatot olyan emberrel aki a fenti kategóriák valamelyikébe is beletartozik.

El kell tudni fogadni, ha családtagról van szó. A legnagyobb segítség sztem az, ha olyan közösségbe járhat, ahol hasonló emberekkel ismerkedhet stb.

Kedves elsö: igen sok ember NEM úgy születik, hogy függö, hanem valamikor késöbb válik azzá. Amikor valakivel kapcsolatot kezdesz, nem tudhatod, hogy 1-2-5-10 év múlva merre fog változni, és beleeshet valami ilyesmibe is.

Sajnos nem egyszerü kibirni, a legtöbben feladják, mert másként tényleg nem lehet rajtuk segiteni, de csak tétlenül nézni sem könnyü.

Fél éve derült ki rólam, hogy depressziós vagyok, kényszeres beteg, zavart szorongással és pánikbetegséggel küzdök. Gyógyszereket kellett szedjek, pszichológushoz járok. A barátaimtól nem kell semmiféle különféle segítség, ugyanolyak vele mint eddig ( a párom is ) , egyszerűen ha látják, hogy rosszabbra fordulna a kedélyállapotom, akkor próbálnak felvidítani, megkérdezik, hogy szeretnék-e beszélgetni, mi vidítana föl, stb, de nem ugrálnak körbe, amiért hálás vagyok! Ha másképp kezelnének, pl nem mernének akármit elmondani nekem, mert kiborulok, az nekem sem esne jól. Már a gyógyszereimet sem kell szednem, és egyre jobban vagyok! Ezen csak én tudok változtatni, és a pszichológusom segít ebben, akinek ez a szakmája. Kívülálló sajnos, nem sokat tehet.

22/L