Hogy küzdhetném le ezt a fokú szorongást? Hogy lehetnék újra a régi?

Az alábbi kérdést én tettem ki. Kérlek olvassátok el, nagyjából leírtam benne a szituációt.

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

Már akkor is ki voltam készülve, amikor azt a kérdést kiírtam, de azután a helyzet rosszabbodott. A barátaim elkoptak mellölem, mivel soha nem vettem részt semmilyen közös programban. Pánikbeteg voltam, egyedül küszködtem vele, mert nem volt senki akivel meg mertem volna osztani. Közben kimutatta a foga fehérjét, agresszív lett. Az önbizalmam nagyon leépült, elhittem magamról, hogy semmire nem vagyok képes, annak is örülhetek, ha ö mellettem van. A fizetésem nagy részét elkéregette, pl. elöadta, hogy neki haldoklik az anyja, és haza kell utaznia. Nem dolgozott, azt mondta h nem veszik fel sehova, holott nem is keresett munkát. Nem bírtam összeegyeztetni a kettösséget, hogy hideg és távolságtartó velem, heti 2-3 szor találkoztunk csak, mert ö ugy akarta. néha viszont kedves volt, és aggodast mutatott felém, holott csak azt hiszem így mosta át az agyamat.Rászoktam arra, hogy vagdosom magam, mert úgy éreztem ahogy az önmagukat vagdosó emberek általában, hogy a testi fájdalom elnyomja a lelkit. Àprilisban tetözött minden, és összeszedtem minden erömet, szakítottam. Azonnal elköltöztem a szüleimhez, lecseréltem a telefonszámom. Egyedül az egyetemet nem tudom lecserélni, és ö is oda jár. Àtjelentkeztem távolságira, hogy kisebb legyen az esély arra, hogy összefutunk. Nem járok sehova, ahol ö felbukkanhat, a közös ismeröseinkkel (akik valójában az ö ismerösei) megszakítottam minden kapcsolatot.

Múlt pénteken dolgom volt az adóhivatalban. Bementem, vártam a soromra, és megláttam, hogy pont akkor parkolt le a hivatal elött. Èn feltéptem az elsö ajtót, és bementem. Rámjött a remegés, a hányinger, elhomályosodott minden, és nem tudtam se állni, se beszélni, csak elkezdtek folyni a könnyeim. Leültettek, lefektettek, nem tudták mi bajom, kihívták a mentöt. Kb 2 óra múlva múlt el a remegés, és bírtam abbahagyni a bögést. Közben hánytam, gondolom az ideg a gyomromra ment, szédültem, és alig láttam. Rohadtul szégyelltem magam, és nem mondtam el, hogy valójában mi bajom, nehogy mondjuk eszükbe jusson bevinni a pszichiátriára... Hazamentem.

Amikor mentem vissza a kocsimért az adóhivatalhoz, akkor azt vettem észre, hogy ö ott parkol az en kocsim mellett. Egy nagy dzsippel jár, az ablakok sötétítettek, és én biztos vagyok abban, h benne ült, és figyelt.

Azóta rettenetesen rosszul vagyok attól, hogy mi lesz, ha elkezdödik a suli és összefutunk. Soha nem ütött meg, de annyira félek töle! Nem tudom kezelni, nem tudom mi lenne, ha találkoznánk, és megint így reagálnék. Mintha a régi pánikroham tért volna vissza, de sokkal intenzívebben, és ahhoz képest, hogy régebben csak éjszaka tört rám, és ha egyedül voltam, most fényes nappal emberek között!!!

Ki segít nekem ebben, hogy küzdjem le? Mit csináljak, hogy újra a régi legyek? Talpraesett nö voltam, erös, és ezelött nem okozott gondot egy kapcsolat lezárása. Ùgy érzem ez az ember maga a gonosz és kevés vagyok ahhoz hogy felvegyem vele a harcot. Csak nem akarok vele találkozni soha többet az életben, el akarom felejteni úgy ahogy volt (bár ez lehetetlen). Az egyetemet nem akarom otthagyni miatta, de rettegek attól, hogy összefutunk.

Bocsánat, hogy hosszú lett, remélem tudtok segíteni pár hozzászólással.