Hogyan éljek teljes életet ha pánikbeteg vagyok?

Én azt csináltam, hogy amint jobban lettem, elkezdtem eljárni kisebb távolságokra egyedül.Először csak a szomszéd sarokig, aztán messzebb és így tovább...A mobilom mindíg vittem magammal, hogy ha baj van, azonnal hívjak valakit aki értem jön, de nem nagyon volt rá szükség, viszont ez biztonságot adott.Mag mindíg van nálam inni való, ha nem érzem jól magam, iszok kicsit és az felfrissít.Én otthon megvoltam egyedül akkor is, ha rosszul éreztem magam, csak eljárni nem szerettem.Már jobban vagyok, de ha lemegyek egyedül valahová még sokszor kerülget a frász, de úgy vagyok vele, hogy lesz, ami lesz, muszáj menni négykézláb is.Nekem gyerekem is van, nem engedhetem meg magamnak hogy bezárva éljek életem végéig.Nekem ez a gondolat egy kis erőt ad.Meg én valamennyire hívő is vagyok, út közben is szoktam néha imádkozni magamban és az nekem segít. nagyon megnyugtató.

Egyébként gondolj bele, a rosszullét teljesen független attól, hogy hol vagy és kivel.Ha anyuval mész, akkor is rosszul lehetsz.Ugyan akkor, ha egyedül mész akkor nem is biztos, hogy lesz valami bajod!Egyébként ha össze is esnél valahol, látják hogy rendezetten öltözött, normális ember vagy, biztos segítene valaki!

Én úgy jöttem rendbe, hogy szüleim nem hagyták rám a dolgot. Minden reggel elvittek magukkal futni. Ma egészséges vagyok. :)

Az a titka a dolognak, hogy futáskor erősebben ver a szív, kapkodod a levegőt, tehát olyan, mintha pánikolnál. De itt végigküzdöd magad rajta és az agyad megtanulja, hogyan győzze le a félelmet.

De nem állítom, hogy könnyű módszer, mert nagy kitartásra lesz szükséged és valakire, aki "kirángat az ágyból", ha rád jön a pánik. Több hónapig szörnyű volt, de megérte.

Még valami: eleinte előfordulhat, hogy vissza-visszaesel, de ilyenkor sem szabad feladnod! Azt is tudnod kell, hogy a pánik bármikor újra előjöhet, de már tudni fogod, hogy kell kezelni. :)

Második vagyok. :)

Egészen pontosan úgy éreztem magam, mintha mindjárt elájulnék. Szédültem, elgyengültem, és valahogy tompán, távolian érzékeltem a világot. Már az is kiváltotta, ha kimentem a lakásból, így a nap legnagyobb részében feküdtem.

Kérdező: tudnod kell a pánikbetegségről, hogy ez végigkíséri az egész életet, de nem úgy kell rá gondolni, mint valami ellenségre. Maga a pánik a természetben az életben maradást biztosította, de nálunk ez rosszul működik és teljesen normális dolgokat reagálunk túl. Sokszor az a baj, hogy rövid időszakra elmúlik és amikor visszatér, akkor azt kudarcként könyveljük el. Sok embernél pont az a baj, hogy idővel el is hiszi magáról, hogy nem normális és egyre inkább úgy viselkedik. Pedig a pánikbetegség nem egyenlő az elmebajjal.

Ilyenkor nem szabad feladni, mert előbb-utóbb észre fogod venni, hogy egyre hosszabb a nyugodt időszak és egyre rövidebb a pánik. Aztán lehet, hogy megint bedurvulnak a dolgok de az teljesen normális. Legközelebb még könnyebb lesz. Ami nagyon fontos, az a mozgás, és az, hogy ne kerüljük ki a félelmünk tárgyát. A futást már leírtam, hogy mire való. Egyrészt fizikailag erősít, meg az agyad több oxigént kap. Másrészt a futással együtt járó fizikai tünetek hasonlítanak a pánikrohamhoz, így a nehézségek leküzdésével az idegrendszer is "megtanulja", hogyan kezelje a pánikhelyzeteket. Tudod, van az a mondás, hogy ép testben ép lélek. :) Ez itt sokszorosan igaz.

Mellette próbálj meg minél többet emberek között lenni. Ülj be egy moziba, menj el egy koncertre, vagy akárhová, ahol jól érzed magad. Először kezdd kicsivel, mondjuk egy bolttal és

fokozatosan haladj a nehezebb feladatok felé. Tanulj meg bízni önmagadban, hogy anyukád nélkül, egyedül is megállsz a lábadon. Hamarosan el kell kezdened önálló életet élni, családod lesz, munkád, és majd otthonról is el költözöl előbb-utóbb. Itt az ideje, hogy megtanulj önállóan boldogulni.

Ne aggódj az iskolakezdés miatt, de ha úgy érzed, várj egy évet mielőtt újból belevágnál. Amikor velem volt ez, akkor pont középiskola előtt álltam, és egy évem volt, hogy leküzdjem. Általánosba már sokszor be se jártam, és tudtam, hogy ha nem változtatok, akkor valószínűleg pszichiátria lesz a vége és gyógyszerek. Ezt csak azért mondom, hogy tudd, akármilyen súlyos legyen, egy év alatt le lehet győzni annyira, hogy kibírd az iskolában. Nekem másfél év múlva lett stabilan kezelhető, tehát amikor rám jött a pánik, akkor se látták rajtam a többiek és nem néztek hülyének. :)

De ne félj, meg lehet csinálni. Csak akaraterő kell hozzá. Ha nem tetszik a futás, akkor válassz valami más sportot, de olyat, ami rendesen megmozgat és kifáraszt. Például az úszás is nagyon jó. és mozgás mellett az se árt, ha van egy hobbid, amiben elmerülhetsz és ami segít elvonni a gondolataidat. :)

Sok sikert és ha bármi kérdésed lenne, akkor írj nyugodtan! :)

Kedves kérdező!

Amit leírsz magadról, az bizony betegség. A szüleid ha valóban segíteni akarnak rajtad, elvinnének pszichiáterhez. És majd ő megmondaná, hogy milyen kezelésre van szükséged. Nem kell így végigkínlódnod az életedet. Kérjetek a háziorvosodtól beutalót, és menjetek el a pszichiátriára.