Pánikbeteg vagyok, évek óta nem voltam társaságban. Hogyan kezdjek neki újból teljes életet élni?

Igazából mindig is félénkebb és visszahúzódóbb voltam az átlagnál, ami talán az iskolai rossz élményeknek is tulajdonítható. Már sok éve járok pszichiáterhez, aki folyton csak gyógyszerekkel töm, és csak meghallgat, de egyebet nem tesz. Ugye van az a mondás, hogy segíts magadon, és az Isten is megsegít - ezt figyelembe véve szeretném saját kezembe venni a dolgokat, és szakítani ezzel az életmóddal. De nem tudom, miként kezdjek neki. Ma elkezdtem abbahagyni a gyógyszerek szedését, többször is hallgattam meditációs zenét, melynek köszönhetően a légzésem, pulzusom, szívverésem lelassult, ezáltal nem jelentkeztek olyan mértékben a pánikbetegség tünetei: esetemben ez szédüléssel szokott járni. Kb úgy tudnám lefesteni ezt a tünetet, mintha bevágna valaki 2-3 pohár dupla whiskyt. Aztán ez felerősödik annyira később, mintha egy fél üveg Johnnie-t ittál volna meg. De ma eddig egész jó, hogy meditáltam. Érzem kicsit a szédülést, és fura így most nagyon, de kitartó leszek. Biztosan furcsálljátok, hogy miért nem csökkentve hagyom el, miért hagyom azonnal abba a gyógyszerek szedését. Nos, azért, mert szerintem a meditációkkal tudom kompenzálni a kiesett gyógyszeradagokat. És mert minél előbb szeretnék megszabadulni ezektől a borzalmasan erős gyógyszerektől, amik elképesztő étvágyat okoznak, ami miatt egész nap csak zabálnék.

A másik dolog, hogy évek óta nem jártam társaságban, nem ismerkedtem, kapcsolatom sem volt vagy 5-6 éve. De én szeretnék tenni azért, hogy ez másként legyen a jövőben. A kérdésem az, hogy miképpen kezdjek neki? Hogy és hol kezdjek el ismerkedni, beilleszkedni egy társaságba? Nagyon nehezen tudok megnyílni idegenek előtt, és ugye a pánikbetegség miatt is szorongok, tehát még annyi merszem sincs, hogy egy nekem szimpatikus lányt leszólítsak, mert ebben is csak a kudarcot látom.

Mik a tanácsaitok?