Van köztetek pánikbeteg aki nagyon szenved, vagy tud tanácsot adni, esetleg valami légzőgyakorlatot ajánlani?

amikor az én nagyim meghalt, a pszichológus felajánlotta, hogy befeküdhessek egy lelkibeteg gondozóba. érdemes lenne utánanézned, lehet.

Először is részvétem, nagyon sajnálom. Egyik barátomnak az anyukája is megszédült, összeesett, később kiderült, agyvérzése volt, de szerencsére megműtötték és felépült, bár hosszadalmas volt. Akkor a kiváltó ok már megvan, teljesen természetes a pánik, hiszen "testközelbe" került a halál, hogy nem olyan biztos, hogy majd 80 évesen, de akár holnap is jöhet.. és ez sajnos igaz... nem tudom, de szerintem semmiképp se gyógyszerezz, az nem fogja sem anyukádat visszahozni, se téged meggyógyítani... én első körben azt mondanám, keress egy normális orvost, aki gyógyszerek nélkül tud segíteni, esetleg valami csoportterápia, hasonló traumán átesett emberekkel, hogy érezd, nem vagy egyedül... nekem is vannak nagyon rossz napjaim, és furcsa mód én találtam egy egész elfogadható megoldást... mások vidám dolgokra próbálnak gondolni, csinálni valami hasonlót, betenni egy vígjátékot... nekem viszont az jön be, hogy beteszek egy olyan filmet, ami rávilágít, hogy mennyivel rosszabb is lehetne, ld. A belső tenger, Szkafander és pillangó, The help, Precius, talán ha ezek közül láttad valamelyiket tudod, miről beszélek... és akkor valahogy napokig, akár hetekig eltelek azzal az érzettel, hogy mit "rinyálok" én, akinek van hol lakni, enni, nem adnak el az utcára a testem árulni (letiltotta a rendszer azt a szót) :-) már 8 éves koromban, vagy nem vagdosnak szét egy rozsdás szikével ott alul pár évesen, csak mert oda születtem és aztán 12 éves koromtól nem szülöm évente a rahedli gyereket mindenféle orvosi segítség nélkül és aztán látom őket meghalni... persze te anyukádat elveszítetted, ez egy nagyon rossz és visszafordíthatatlan dolog... de nem vagy egyedül és vannak nálad sokkal de sokkal rosszabb "körülmények" között élő emberek, sérültek, vagy sérült gyermekkel... szóval én valami csoportterápiát próbálnék ki, akár nem feltétlen csak a szüleiket elvesztett emberekét, hanem akár gyermeküket, vagy hasonló... nem tudom, jó ötlet-e nálad, ezért inkább konzultálj egy orvossal, hiszen mindenkinél más és más lehet a reakció...