Ez tényleg kényszerbetegség lenne? Egyre zavaróbb, már a barátaimat is kezdem elvesziteni, mert hülyének néznek.21/L

Arról van szó hogy bizonyos dolgokat ellenőriznem kell többször is, mert különben nem tudok másra figyelni, nem tudom magam jól érezni. 3 részre különiteném hogy mik vannak.

Az 1. az hogy nem tudok addig elaludni amig nem gondoltam át, és néztem meg nagyon sokszor, hogy bezártam e a bejárati ajtót, hogy a hűtőt nem hagytam e nyitva véletlenül, vagy hogy a tűzhely ki van e kapcsolva (elektromos főzőlap) hiába nem is főztem én semmit, mégis ellenőrizgetnem kell mert kitudja nem e mentem neki véletlenül a gombnak, másik ha rágyújtottam lefekvés előtt, akkor a hamutálat is meg kell néznem sokszor, mert félek hogy valahogy meg gyulladnak a csikkek..

A 2. az amikor készülődök valahová, akkor pontos sorrendem van arra hogy miket kell megcsinálnom, például tusolás, fogmosás, dezodorral bekenni magam utánna a smink. Már készülődés közben is muszály vissza ellenőriznem többször, hogy biztos nem felejtettem e el fogat mosni, vagy biztos bekentem e magam dezodorral, vagy biztos mind a két szememet kifestettem e teljesen. A 3. része is ahhoz kapcsolódik mikor elmegyek itthonról. Pontos gondolat sorrendem van arra hogy a lakásban miket kell ellenőriznem, pl megintcsak a tűzhely, ajtót bezártam e, az ablakokat bezártam e, az állataim ketrecét bezártam e, meg még jópár ilyen dolog a lakásban. Amikor végre elmegyek otthonról, akkor pedig újra ellenőriznem kell gondolatban, hogy megtettem e az összes lépést, de nem hagy nyugodni a gondolat és miután kilépek otthonról az első kb 2 órában nem tudom magam felszabadultan érezni, mert újra és újra ellenőrizni kell ezeket a dolgokat. Ezért amikor a barátnőimmel vagy bárkivel találkozok, az első pár órában alig beszélgetek velük, én magam sem tudok felszabadultan mesélni semmiről nekik, mert úgy érzem még nem ellenőriztem le elégszer ezeket a dolgokat, és nem tudok nyugodt lenni, nem tudok rájuk koncentrálni addig. Néha meg is kérem őket hogy most maradjunk csöndben 1 percig, mert ha ők beszélnek akkor az is zavarja a gondolkodást. De persze mikor megtudták hogy pontosan miken gondolkozok és hogy nem is egyszer, eléggé furcsállották, és emiatt már nem is keresik annyira a társaságom, mert ki akarna csöndbe ülni 2 órán át. :/