Mi a véleményetek ezekről a furcsaságokról? Ezek már kényszerbetegség-tünetek? Nagyon hosszú és igencsak furcsa lesz!

1. Utálom, ha nyitva maradnak a hálószobaajtók. A sajátomat sosem hagyom nyitva, automatikusan becsukom, szóba sem jöhet, hogy nyitva maradjon. A számítógép a tesóm szobájában van, rendszerint itt is becsukom az ajtót.

2. Annak, hogy becsukom, különféle okai vannak. Világéletemben titkolózó voltam, a magam kis világában élek, naplót vezetek saját magam által kifejlesztett titkosírással. Gyerekkoromban csináltam furcsaságokat: képzeletbeli történeteket alkottam a fejemben a rajzfilmek mintájára és minden nap lejátszottam egy epizódot. Ez úgy történt, hogy leültem a szőnyegre és "transzba estem", ehhez mindig kellett egy tárgy, amit ide-oda dobáltam a két kezem között és miközben ezt a mechanikus tevékenységet végeztem, valahogy elkalandoztam, nem láttam magam elé a szememmel, hanem teljes mértékben fantáziaképeket láttam. És szó szerint ilyenkor nem láttam, mi van előttem, csak belül, amit elképzeltem. A fantáziaképeimben mindig egy női "szuperhős"-féleség szerepelt, akinek olyasmi volt a személyisége, mint nekem, de valahogy ez egy olyan karakter, aki egyben kicsit gonosz is volt, és néha visszaélt a hatalmával és erre valahogy felizgultam. (A szexuális fantáziaképeimben is mindig domináns nők szerepeltek és szerepelnek). Jó sokáig osztott szobám volt a testvéremmel és csak egy függöny választotta el a két helyiséget; annyira belémivódott, hogy akárki akármikor bejöhet, és hogy a tesóm mindig hallja, mit csinálok, hiába a függöny, hogy azt hiszem, ezért alakult ki ez a fokozott irtózásom és az, hogy ennyire igénylem a privát szférát (én pl mindig korán feküdtem, a tesóm meg későig fennmaradt és ezt utáltam). Ez valahogy nem ugyanaz volt, mint amikor két testvér eleve úgy nő fel, hogy egy szobában élnek, és hozzászokik mindkettő. Ez két külön szoba volt, az enyém az övéből nyílt, és valahol a külön szoba és a közös szoba között állt. Szerintem amúgy ez így még rosszabb.

3. Nem tudok úgy WC-zni, hogy tudom, hogy mások hallják. A piszoárt sosem használom, fülkés WC-nél meg mindig megvárom, míg a mellettem levő üres lesz. Pontosan ezért utálom, ha a WC-fülkék között válaszfal van, ami nem ér a földig és a plafonig. Úgy se tudok igazán WC-zni, hogy tudom, hogy rám vár mindenki. Pl. autózásnál. Buszos túrák alkalmával is inkább gyaloglok egy benzinkútnál 200 métert és megyek be egy kukoricásba vagy egy messzebb levő bokorba, minthogy a tömeggel menjek a közös WC-be.

4.Nem bírom, ha valaki nézi, amit éppen számítógépen csinálok, legyen az bármi. Azt is utálom, ha TV-t nézek, és valamelyik szülőm odatelepszik mellém némán (szerintem ez is akkor alakult ki, amikor rajzfilmeket néztem és tudtam, hogy a szüleim hülyeségnek tartották az ilyesmit). Érzem, hogy megvan a véleményük arról, amit nézek és valahogy abszurdnak érzem, hogy ők meg én ugyanazt nézzük, hacsak nem eleve közösen választunk filmet. Nézem mondjuk az X-men-t és megkérdezi apám, hogy mit nézek és tudom, hogyha most elmondom neki a film címét, akkor neki az semmit nem mond (írtam egyébként azt a dolgot a kitalált női karakterrel. Ösztönösen vonzódom a nagy hatalmú, időnként gonosz női karakterekhez, az X-men-t is azért kedveltem meg, mert benne van Jean Grey, aki sötét főnixxé változva élvezettel bánt másokat).

5.Már kisgyerekkoromban is mindent eldugdostam különféle helyekre, lakattal lezárt ládákba, amiknek a kulcsát szintén egy kulccsal lezárható dobozba rejtettem.

6. Utálom, ha valami közös. Azt szeretem, ha mindenkinek van külön-külön valami. Például: ha megyünk valahova családi kirándulásra, akkor én a cuccaimat mindig teljesen külön rakom, én mindig külön magamnak töltök vizet meg csomagolok meg ilyenek. Vagy ha kaptunk régen a tesómmal valami édességet, azt mindig rögtön fel akartam osztani, hogy gazdálkodjon ő is a részével és én is az enyémmel. Azonkívül mindenben egyéni akarok lenni. Pl. a titkosírás, amit csináltam olyan, hogy én találtam ki a karaktereket. Olvastam itt az egyik kérdésnél, hogy valaki úgy csinált magának, hogy különféle abc-ket kutyult össze; tőlem ez teljesen távol áll, mert én utálok másolni. Olyat se csinálnék soha, hogy elkérek valakitől egy kidolgozott feladatot vagy tételt mert nekem a saját gondolatmenetem kell. Nem tudok igazán kötődni semmi olyanhoz, ami bárki más számára hozzáférhető. Pl. ezért nincs pénztárcám, mert mindenki olyat használ. Mindenkinek olyan van. Én magamnak akarok helyette létrehozni egy dobozt, amit én tervezek és pénztárca- és kártyatartó-funkciója is van, és emellett más apróságokat (pl. lámpa) is beleépítenék. Mindent magamnak akarok feltalálni. Ha összerakok alkatrészekből és egy zsebtelepből egy lámpát, akkor az sokkal jobban tetszik, mint egy boltban vásárolt, egyébként sokkal praktikusabb darab. Szeretem a svájci bicskákat, de mindig keserű szájízt hagy bennem, ha arra gondolok, hogy ilyet akárki vehet, ezért a célom az, hogy egyszer magamnak építhessek egy hasonló eszközt, mely egy kisméretű tárolódoboz is egyben.

7. Utálok másnál aludni, vagy bármilyen olyan helyzetbe kerülni, ahol nem vagyok tudatomnál. Itt az alvás mellett az ivásra gondolok. Ha érzem, hogy kezdek becsípni, rettenetes félelem fog el, mert félek a kiszolgáltatottságtól. Idegen helyen alvásnál is ugyanezt érzem, hogy bárki bármit csinálhatna velem meg a cuccaimmal alvás közben. Még barátok között sem múlik el ez az érzés.

8. Ha diszkrécióró, magándolgokról, magánszféráról van szó, azt mindig véresen komolyan veszem. Pl. ha az osztályban az osztályfőnök szavazást indít, és látom, hogy olyan lesz az eredmény, hogy én a kisebbséghez fogok tartozni, akkor azt nem értem, miért nem lehet úgy megcsinálni, hogy ne lássák, cédulákkal. Nem véletlenül találták ki a "titkos szavazás" fogalmát. Ha névtelenül megy, akkor semmi bajom vele. Utálom, ha nevesítenek, utálom, ha bárki megtud bármi olyat, amit nem akarok tudtára adni, ezért mindig nagyon óvatos vagyok, ha valami ilyet csinálok.

Tudom, hogy ezek elképesztően bizarrnak hangzanak, különösen a kitalált női karakter, amihez transzba ringattam magam, de ez mind igaz. Sosem mondtam el senkinek vagy írtam le. Csak szeretném tudni, hogy ezek egészséges személyiségjegyek-e. Nagyon sokat vagyok egyedül, kivált mostanában és sokszor úgy érzem, elég összeférhetelen vagyok. Attól tartok, túlságosan különccé váltam, hogy már fiatalon olyan vagyok, mint egy rigolyás vén öregember.

Mit gondoltok?

20/F