Más volt már ilyen helyzetben, hogy kezeltétek?

Nekem is vannak hasonló érzéseim fiatalabb koromban.Mondták forduljak orvoshoz az írt fel gyógyszert de én meg nem igazán hiszem hogy ilyen problémát gyógyszer megold.Szórakozni nem jártam el mert nem igazán szórakoztatott amit szórakozásnak hívnak.Te még jól állsz én még lányokat se mertem leszólítani pedig két méter vagyok és néha a lányok szólítottak le engem.Magamba zárkózós típus vagyok és sok beszédnek sok az alja alapon nem szeretem a fecsegést,sőt én se tudom hogyan kell "viselkedni" .Aztán elkezdem nem azt nézni hogy hogyan kellene viselkednem hanem hogy hogyan érzem én jól magam.Kicsit önzőnek hangzik.Valahogy az az érzésem volt hogy ha nem tudom kiadni magamból a dolgaim szóban akkor tettekben kell beszéljek.Nálam ez baromira bejött.Elkezdtem kipróbálni dolgokat.A kertészkedést meg barkácsolást saját szoba apróbb kimeszelése és festése.Na meg elkezdtem túrázni nem csak a természetben néha csak úgy a városokban magányosan.Fura de amint elkezdtem egy dolgot,munkát csinálni automatikusan érdekelni kezdett hogyan kell jól csinálni és előtte elkezdtem utána járni hogyan is kell meg csinálni.(Pl. a fejembe vettem hogy nem az ikeába veszek szekrényt hanem megpróbálom én megcsinálni magamnak de azt se tudtam eszik e vagy isszák a dolgot,férfi létemre) .Azt hiszem ez az élet törvénye ha elkezdek valami csinálni összehoz a sors olyanokkal akik hasonló dolgot csinálnak.Például egy tök ismeretlen emberrel egy órát beszélgettünk hogyan kell lerakni parkettát egy boltban.Vagy egy ismerősöm falat húzott megbeszéltük hogy elmegyek megnézni hogyan csinálják.Kicsit paráztam hogy mit szólnak majd hogy ott kibickedem meg mégis hogy kell viselkedni,ismertem ott vagy 1 embert.Ott meg tök jó hangulat volt valahogy senkit se érdekelt hogy szutykos a másik vagy bot füle van hogyan viselkedik mit mond meg hogyan.Közben meg szóba került minden téma amiről egy pszihológusnál beszélnék.Csak éppen mindenkinek volt a másikhoz egy jó és vicces szava.A lényeg az volt hogy csináljunk egy falat a garázsnak,de közben meg észrevétlenül egymáson is segítettünk.Azt hiszem ezt hívjuk tűzben edződésnek.Nekem ilyesmi dolgok jönnek be amikor nagyon magamba fordulok,hogy csináljak valamit még ha szarul is sül el a végén.Amúgy meg magamtól nem kezdenék el beszélni a dolgaimról a barátnőmnek se,de ha csinálunk valamit közösen akkor valahogy észrevétlenül kimondom ezeket a dolgokat.Utána felszabadultabbnak érzem magam.Később jövök csak rá mikor megint agyalok ilyesmin hogy máskor nem is tudom hogyan mondhatnák el hasonló dolgot csak úgy magamtól és még nevessek is a saját bajomon.Hát ezzel a monológgal lehet most nem sokat segítettem neked :)