Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Sziasztok!

Abban a szerencsés helyzetben voltam egészen kis korom óta, hogy mindig is tudtam mit szeretnék...

Tudtam, hogy mi a célom az életben, hogy mit fogok csinálni majd felnőtt koromban.

Ennek érdekében mindent meg is tettem, nagyon erőteljesen ragaszkodtam az álláspontomhoz, szinte csak erre az egy dologra koncentráltam... Csak ennek éltem és élek most is.

Páran megpróbáltak letéríteni erről az útról, de én tudtam, hogy ettől vagyok boldog, és ez mindenen átsegített!

Pár hónapja kaptam egy lehetőséget ezzel kapcsolatban(amit nem volt egyszerű megszereznem).

Nagyon boldog voltam, hogy végre elértem amit akartam:)

Hihetetlenűl paráztam is amiatt, hogy vajon hogyan fog sikerűlni... talán túlságosan is túl spiráztam és komolyan vettem a dolgot.

Majd nemsokkal később már abba is kellett hagynom (orvos javaslatára).

Hogy miért, az nagyon hosszú történet...

De egyszerűen nem tudom, elfogadni a helyzetett. és most nagyon szomorú vagyok... már hónapok óta folyamatosan rosz kedvem van. Nem birok aludni, se enni. Nincs kedvem semmihez, úgy érzem az életemnek nincs már semmi értelme.

Már abban sem vagyok biztos, hogy jól döntöttem-e...

Egy senkinek tartom magamat, nincs élet kedvem, és semmi sem vídít fel:(((

A barátaim elfordúltak tőlem, csak egyedül az egyik rokonom maradt mellettem, de ő nem, hogy segítene, inkább folyamatosan cseszeget. Kizárólag csak a saját (meglehetősen téves) álláspontját hangoztatja. Nem értem, hogy mit akar tőlem...

Csak megnehezíti a helyzetemet.

Az álmomról nem fogok, és nem is kell lemondanom... csak másik utat kell keresnem. De egyenlőre, sajnos nem találom azt. Igy rányomja a bélyeget a mindennapjaimra.

Szerintetek, mit tegyek? Mivel tudnám újra felvidítani magamat? Teljesen tanácstalan vagyok... kilátástalan ez az egész helyzet.

Nem motivál már semmi, csak egyik napról a másiknak élek.

Emészt a büntudat és a kudarc.