Mit csináljak? Kétségbe vagyok esve, én még soha nem voltam ilyen helyzetben!

Először is bocs, ha rossz helyre írtam a kérdést.

Na szóval. Amióta az eszemet tudom, mindig volt célom az életben, ha össze is zuhantam, nagyon gyorsan felkeltem, és folytattam tovább az életet. Egészen idáig.

Orvosira szerettem volna menni. Viszonylag jól is sikerültek az írásbelik, Szeged valószínűleg meg lenne, illetve meg lett volna. Csakhogy én most tudtam meg, hogy kb. semmi pénzünk nincsen. Úgy kétszázezer forint az összes tartalék. És ha beleszámítom, hogy jelenleg egyedül apám dolgozik, anyám és a tesóm mentálisan padlón vannak (értsd: depressziósak és (/mert) nincs munkájuk), ráadásul most neki is levonnak a fizetéséből, plusz év végi elszámoláson kb. 200 000 forintot kell innentől kifizetnie a cégnek (nem részletezem miért, mert hosszú lenne), ráadásul a rezsi is kva drága, elköltözni meg nem akar(???)... Szó, ami szó, annyi pénzem (pénzünk) nem lenne jelenleg, hogy őszre megvegyem a tancuccokat, amennyiben felvesznek. Ráadásul akkor még nem is beszéltem albérletről, kajáról, megélhetésről, utazásról. Szóval a piszkos anyagiak miatt idén ha felvennének sem tudnék egyetemre menni. Akárhányszor eszembe jut, könny gyűlik a szemembe, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy évekig tanultam, erre a pénz akadályoz a pénzem elérésében. Persze eredetileg úgy gondoltam, hogy ha nem is sikerül elsőre, tök hasznosan el tudom tölteni ezt az egy évet, de most... Totál depressziós vagyok, a szóbelire egy szóval nem tudtam készülni (pedig pénteken biosz), kémia emeltre főleg nem, szóval most már tutira fel sem fognak venni. a szívem szakad meg. Ugyanakkor tudom, hogy ha felvennének sem tudnék idén mennixd Paradox:) Életemben először nem látom a célom, nem tudom, mi lesz velem, mit csináljak, és nem is érdekel semmi. Egész nap nem csinálok semmi értelmeset, nem érdekelnek az emberek, teljesen... összeroppantam. És utálom, hogy ez van. De nem bírok vele megbírkózni. És ha a szóbelikre gondolok, amiket irtóra el fogok cseszni, csak még rosszabbul érzem magam. De képtelen vagyok tanulni, egyszerűen nm megy. Eddig soha nem volt ilyen, sőt, bármi bajom volt, mindig a tanulásba menekültem. De így, azzal a tudattal, hogy úgysem megyek vele semmire... Nem megy:S Mit csináljak, hogyan szedjem össze magam?:(