Nem látok már kiutat, de nem akarok senkinek fájdalmat okozni. Volt már valaki ilyen helyzetben, és mit tett, hogy kijusson? Többi lent.
válasza:19:49 - konkrétan ebben a sorrendben. Apukám halálakor lett vége a kapcsolatomnak, azóta senkivel sem tudtam megbeszélni, mert akivel megtudnám, ő is pont ugyanezt a gyászt érzi, és csak feltépném a sebeit. Neki van párja, ő meg tudja oldani vele - nincs szüksége arra, hogy azt lássa, hogy engem bánt még a dolog. Pedig de.
Munkám van, de tanulok még, igazából ez az egyetlen dolog az életemben, amit pozitívumnak tudok tekinteni.
A barátaim hiánya, a barátnő hiánya közre játszik rendesen, és mióta édesapám elment, csak a rosszat kapom mindkettő résztől. Ha segíteni próbálok, pofont kapok, ha segítséget kérnék, vagy csak jelét adnám, úgy érzem, ellöknek.
Van hova mennem, de ahol vagyok.. ez nem az otthonom. Itt úgy érzem, hogy csak kolonc vagyok, hogy csak gond vagyok, hogy probléma vagyok - és csak sajnálatból fogadják el, hogy itt legyek.
A problémám kifejtve a kérdésedre kb ennyi lenne.
19:54 - Igazából az a gondom, hogy próbálom a szépet látni, próbálok mindenre mosolyogni, de nem megy már. Akkora ürességet érzek, hogy az valami hihetetlen. Régen tényleg úgy voltam vele, hogy mindenben a jót láttam, mindenen tudtam nevetni, mindig jó vigasz voltam a legtöbb esetben. De elmúlt.. már nem megy, bármennyire is akarom. Sírnék, de nem megy. Egyszerűen már fizikailag fáj.
Tudom, hogy lehetne rosszabb, tudom, hogy másoknak rosszabb, és mondjátok hogy önző vagyok, de jelenleg a saját fájdalmam bánt leginkább. Öngyilkosság.. nagyon sokszor elgondolkodtam már rajta, de az egyetlen olyan rokonomnak, aki tényleg számít, és mellettem van, nem tudnék ekkora fájdalmat okozni. Meg annak az 1-2 embernek se, akinél látom, hogy talán számítok neki. Ha ezek nem húznának vissza, még akkor is ott van az ösztön, hogy féljem a halált..
De valahogy szeretnék kimászni ebből.. és fogalmam sincs, hogy lehetne. Próbáltam elfedni, elmenekülni a probléma elől, próbáltam elterelni a gondolataimat, de csak mélyebbre jutottam.
Figyelj!Öngyilkosságot csak azok az emberek követnek el akik menekülnek a problémák elöl és hát az az ember aki menekül az gyáva. Ilyenre ne gondolj ez nem megoldás és az ember életében mindíg vannak hullámvölgyek. A barátaid hiánya teljesen normális és az érzésed is normális de tul kell tenned magad rajta, muszály és ezt kell hajtogasd magadban, én 1 éve vesztettem l az anyukámat ugy hogy tüdőrkos volt mellettem csak a párom volt az keresztapám és egy barátnőm hébe hóba mert vidéken lakik és családja van. Az apukám miatt nem omolhattam össze mert őt mégjobban megviselte a fájdalom így rá nagyon odakellett figyelnem. A legfontosabb hogy elöször is te saját magadban gyászolj, annak vannak bizonyos szakaszai amin át kell menned, ha kell sétálj egyedül nagyokat vagy nagyon jó modszer hogy ülj le fogj egy papírt és egy tollat és írd ki magadból amit érzel, mindent ne foglalkozz vele hogy értelmetlen vagy ilyesmi csak írj hidd el segít (probáld ki ezt nemtudja meg senki, nem olyan mint a doki) probálj arra gondolni hogy szép lassan haladsz a célod felé, most minden rossz, minden fáj és nem látsz kitat én is hasonló cipőben járok csak én más miatt, tudom milyen koloncnak érezni magad mert én is annak érzem magam se munkám se pénzem és az idős apukám tart el szégyen na de mez most mindegy, a lényeg hgy ne csüggedj mert ha beledögönyözöl a depresszioba csak még rosszabb lesz. Probáld ki a tippeim hátha jobb lesz ha nem sokkal csak egy kicsit mindig egy kicsit. Az apukád halálára ne keress magyarázatot egyszerűen törödj bele ez az let rendje temeted a véred mi gyerekek felnövünk ők elmennek... igen tudom jön a válasz elmehetet volna késöbb is de ne ezt hajtogassd magadnak hanem azt amit írtam az élet rendje és fontos hogy higy benne lessz jobb mert hidd el lesz. Eső után mindíg kisüt a nap, remélem segítettem picit. Sok sikert
U.i: olvass, sétálj, biciklizz(ha van lehetőség)
válasza:testvéred nincs? anyukáddal nem vagy jóba?
"Dokikhoz túl nagy az egóm" wtf???
Ria - köszönöm, kipróbálom majd a tippjeid. És neked is jobbulást!
0:30 - Anyámmal nem kifejezetten jó a kapcsolatom (pár éve elhagyta a családunk), tesómnak meg semmivel sem jobb, mint nekem. Nem hiszem, hogy segítene neki a siránkozásom.
Az orvos meg szerintem, nem is tudom hogy fogalmazzak, hogy senki ne értse félre, egyszerűen gyengeségre utal, amit nem akarok, hogy mások lássanak.
válasza:ha az orvos segít neked abban, hogy gyorsabban helyrebillenj, az mindenkinek jó, főleg neked. főleg ilyen esetben tök normális dolog hozzá fordulni, igazából mindenkinek csak jót tenne, aki traumán esett át. a haverjaidnak nem is kell tudnia róla, fontosabb a lelki egészséged, mint hogy idegenek esetleg mit gondolnak.
a pszichológus nem is olyan átlagos orvos,inkább egy life-trainer, nyugaton, ahol ki tudják fizetni, rengetegen mennek, cégvezetőknek is nagyon hasznos. Egyszerűen segít az életed további alakításában. Először nehéz, de aztán jól fog esni kibeszélni neki az ügyeket, biztosan segítene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!