Mi van akkor, ha a gödör fenekén fetrengek a mocsokban, már mióta, de nem akarok mégsem kikászálódni, bármennyire is szenvedek?

valószínű, hogy ez a figyelem hiányára, illetve szeretet hiányra vezethető vissza.

Egyébként, ha továbbra is így fojtatod lehet hogy megvalósul az eggyik fikciód, vagy esetleg többi is.

De az sincs kizárva, hogy ettől rosszabb fog történni.....gondolkodj!!!!

Segíteni sajnos nem tudok, de gondoltam leírom, hogy nem vagy egyedül. Én a betegségek után "vágyakozom", legyen az halálos, vagy sem, de folyton arra várok, hogy legyen valami bajom. A ráktól sem félek, bár ki tudja, hogy mit csinálnék abban a helyzetben, ha kiderülne, hogy tényleg van valami bajom.

Én ezt arra vezetem vissza, hogy kiskoromban sokat betegeskedtem, és amikor kórházban voltam, mindig csak velem volt foglalkozva.

Rémes, ráadásul az egyetlen ember akinek rendesen meg tudok nyílni (a barátom) már borzasztóan unja, hogy én állandóan panaszkodom, és várom, hogy "végre" beüssön a krach.

Remélem lesz majd valaki, aki tud ebben segíteni, bár én is a szeretet ill. figyelemhiányra vezetem vissza.

Aki élvezi, hogy szenved, arra azt szokták mondani, hogy mazochista. Ha esetedben nem erről van szó, akkor szerintem te az érzelmi intenzitásra vágysz igazából, nem magára az érzelemre - drogfüggőknél gyakori, hogy nem a drogot hiányolják a leszokás után, hanem az állapotot, ami drogos mindennapokhoz volt köthető; kétségbeesettség, elkeseredettség, stb. Mert hiába negatívak, attól még érzések.

Ha ilyen késztetéseid vannak, én azt mondom, egyenlőre tegyél eleget nekik: sajnáltasd magad, sírd ki, ami bánt (vagy valaha bántott, ez elég szörnyű, lehet rajta szenvedni :S). Aztán gondolj arra, hogy a boldogság is lehet ugyanilyen intenzív.

Jobbulást Neked! :)

én is így vagyok...22/f...nálunk az a helyzet h mindig is én voltam a fekete bárány a testvéreim között velem volt a legtöbb gondjuk a szüleimnek...de én ezt most már nagyon bánom h nem tettem meg mindent amit lehetett amíg lehetett.. mert most már ténylegesen beteg vagyok-e miatt, agorafóbiás és depressziós vagyok amit évekig tartó droghasználatomnak köszönhetek nekem ez a "GÖDÖR" amiben vagyok már évek óta..

azért írtam a kérdésedhez mert én sem akarok jobban lenni..nagyon szarul vagyok de nekem így jó pedig így sem figyelnek rám jobban mint a betegségek előtt...

"Elég hülye dolog ez, nagyon a padlón voltam sokáig, voltak hullámok: hol fentebb, hol lentebb, de valahogy, mintha nem hogy próbálnék kimászni belőle, hanem direkt visszanyomnám magamat a kút mélyére."----> ezzel én ugyan így vagyok!!