Nem akarok élni, mit tegyek? Nem a szokásos depresszió, keserűség beszél belőlem. Csak a semmivé válás (bővebb infóért katt)

tudjátok, ez érdekes. nem arról van szó, hogy depressziós vagyok, vagy szomorú.

nem is az, hogy mondjuk nincs senkim, egyszerűen nem akarok tovább élni.

egyszerűen nem látom értelmét. most ne azt gondoljátok, hogy unatkozom, vagy hasonló.

hanem egész egyszerűen nem akarok tenni, semmit, nem akarok küzdeni, nem akarok szeretni, nem akarok érezni sem.

sem az étel ízét, sem a tavasz illatát, sem egy lány puha, selymes haját.

nem akarok orvoshoz járni, nem akarok dolgozni, de még csak tanulni sem.

meg akarok szűnni, mintha nem is léteztem volna sohasem.

nincs hasznom, és egész életemben, amit tettem, hittem, éreztem, igazából lényegtelen volt. nem volt hatással senkire és semmire.

úgy érzem, hogy én egy hiba vagyok. mármint nem lett volna szabad megszületnem.

úgy érzem, a világnak nincs szüksége rám, én pedig magamért nem akarok élni.

tudjátok, ez egy olyan belső érzés, hogy nem kellene élni. nem kellene semmit sem tennem, mert nincs lényege.

nem azért akarok meghalni, mert vágyom a túlvilágra, vagy talán egy magasabb szintre akarok emelkedni.

nem. egyszerűen meg akarok szűnni, nem akarok tovább létezni, semmilyen formában.

mint mikor kikapcsolnak egy gépet, örökre.

egy valamit azért még jó lenne megtenni. ez nem más, mint olyan dolgokat véghezvinni, amibe GARANTÁLTAN belehalok, de azért megold néhány dolgot.

például csernobilban egyszer és mindenkorra megoldani a problémát.

vagy, ha más nem, és tegyük fel, tényleg létezik isten, felajánlkozni neki, mint az "új krisztus", feláldozni magam.

vagy az űrben, ameddig csak bírom szusszal és élettel, eljutni valahova, folyamatosan tudósítani - tudva azt, hogy egyirányú küldetés lesz.

csak... legyen vége.

ez beteges?