Szinte minden éjjel sírok vagy sírni akarok még ha nincs is rá semmiféle okom. Miért lehet ez?

Szokásoddá vált. Menetrendszerűen ismétlődik. Majd elhagyod.

Nem gondolod, hogy baj van az életedben?

14 évesen lehet sírni baj nélkül is. A kamaszkor nem is annyira életkor, inkább állapot. Jönnek mindenféle idegen érzések, még a saját testére is úgy néz némelyikük, mintha idegen lenne, furcsa szokatlan hangulatok, néha sírni kell(ok nélkül)néha nevetni.(szintén ok nélkül) Minden rendben van ezzel. Egyszer kiszaladnál a világból, máskor átölelnéd, ugye? Ez is rendjén van.

Nade ne viccelj már hogy norma egy 14 éves srácnál hogy sírva alszik el mindig? Mert ez nem normális, a maszturbálás, olvasás, számítógépezés, ezek normális dolgok, a sírás nem az. Egyszer-egyszer oké, de minden éjjel évekig? Ugyan... próbálj beszélgetni az életedről egy kedves emberrel és ha kell válts iskolát, környezetet, ez nem állapot...

Hát most tehetsz egy próbát, én figyelek! :)

Látod, mindig mindenkinek ezt mondom, hogy senki annyit rólad nem tudhat, mint amennyit te tudsz magadról, mert te mindent tudsz, legfeljebb nem mindenre emlékszel. Te nemcsak a megélt eseményeket őrzöd emlékként, hanem a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket is, és ezt rajtad kivűl senki nem tudhatja. Félelmek, örömök, fájdalmak, ünnepek- hozzád tartoznak. A te világod. Szép világ?