Valaki segítsen! Ez paranoia? Ha nem, akkor mi?

Hát, biztos van valami oka, ha nem, akkor mennj el orvoshoz. És ezt nem sértésből mondom, de például egy pszihológus tuti tud sgíteni. Szólj szüleidnek, biztos megértik...

Én nem tudom hogy ez mi de annyi biztos hogy szopacs

egyedul is kerhetsz beutalot haziorvotol nem kell ehhez szuloi beleegyezes..

Nálam is ez a helyzet,csak nem ennyire súlyos.Nekem abból fakad ez a dolog,hogy tini koromban éjjel bejött a szobámba egy betörő.

Bulizni mentünk az akkori barátommal,de közeben összevesztünk,úgyhogy én hazamentem.Mivel csak egy kulcsot vittünk,nyitva hagytam a lakásajtót,és az éjjelilámpát a szobában.Lefeküdtem aludni,és egy idő múlva arra lettem figyelmes hogy valaki lenyomta a kilincset és kinyitotta a szobaajtót.Gondoltam biztos a barátom jött,csak be van rúgva.Kimentem az előszobába,és a lakásajtó tárva nyitva volt,kinéztem a lépcsőházba(egy szál bugyiba-atlétába:D),de ott sem volt senki.Visszamentem a lakásba,és amikor be akartam menni a szobába,akkor láttam hogy valaki/valami éppen bebújik az ágy alá.(vagyis csak ágybetét volt a szőnyegen).Na mondom ez jól be van b*szva ha így szórakozik...mondom Zoli gyere ki onnan...ne szórakozz már...stb...erre azt mondja hogy "feküdj rám és akkor kimegyek".Mondom mi van?Megismételte,de akkor esett le hogy ő nem Zoli:D Rohantam a lakótársunkhoz,aki hála Istennek otthon volt,de mire kijöttünk az ő szobájából,az a görény pont kisurrant.Aztán kiderült hogy körözték is :/ Na utána 2 hónapig nem mertem az utcára menni,mert attól féltem hogy vár valahol.És szépen sorba kialakult az összes többi fóbiám is.Így leírva nem nagy szám,de 17 évesen átélni elég szörnyű volt.Főleg ha belegondolok hogy akár 10 másodperccel hamarabb megyek vissza a lakásba,akkor pont szembe találom magam vele...