Depresszió. Hogy ismerted fel, hogyan jöttél ki belőle, mikor fordultál szakemberhez?
válasza:A kijövésnek, ahogy a beleesésnek se, nincsenek ilyen éles határai! Egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy huzamosabb ideje nem tapasztalod magadon, hogy nem kerek a világ, de ha már úgyis szakihoz jár az ember, ő hivatott ezt eldönteni.
Én akkor fordultam, mikor rájöttem, hogy egyedül csak még mélyebbre süllyedek, és nem segít a civil segítség, miszerint "szedd össze magad", "ne foglalkozz vele", "semmi baj", és egyéb nagyon együttérző, de lássuk be, hatástalan dolog.
Pont itt tartok. Fordulnék, de nem tudom rávenni magam. A környezetem is azt mondja hülyeség, semmi bajom vagy hogy magamnak kell feldolgoznom.
Köszönöm!
válasza: válasza:Értem, köszönöm!
Csak az olyan furcsa, hogy odamegyek megkérdezi mi bajom van és azt válaszolom, hogy nem tudom....ezért nem tudok nekikezdeni.
Vagy nem kérdezi meg csak beszélek? Úgy érzem több olyan dolog van, ami helyretevést igényel egész kicsi gyerekkoromtól kezdve. Nálunk se testi se lelki problémákkal nem volt divat segítséget kérni. Meg kell oldani magadnak....
Olvasgattam a témában, persze nem akarok itthonról okoskodni, meg nem is az én tisztem ezt eldönteni, találtam olyat, hogy bipoláris hangulatzavar. Fogalmam sincs ez hová tartozik, de a leírt jellemzők illenek rám.
Másfél éve biztosan, de előtte is, csak eddig tudok biztosan visszaemlékezni.
Olyasmi is van,mint amit kedves második válaszoló írt, hogy csak vagyok és lesek, a semmin gondolkodom, ma reggel is három óráig gondolkodtam azon, hogy kávét kéne csinálni. Egyedül is vagyok, barátok nélkül.
Egyik pillanatban nagyon boldog vagyok, 100%osan teljesítek ,pörgök, fülig ér a szám, aztán a következő pillanatban elkap a sírás, semminek nem látom értelmét,utcán is nekem is,vonaton, egyetemen, otthon. Olyankor anyám rámordít, hogy miért bőgök és azonnal mondjam el, mi a baj. De nem tudom elmondani, mert megfogalmazni se tudom. Olyan mélyre zuhanok, ahonnan nem tudok kimászni, olyan dolgok sem érdekelnek már, amiket korábban imádtam. Ez a két állapot váltakozik. Van, hogy egy órán belül többször is. Ma is még semmit nem csináltam, csak vasaltam, azóta nézek ki az ablakon.
Ez szerintetek betegség? Menjek vele orvoshoz? Vagy csak beképzelem? De nagyon rossz így, most is.
válasza:Egyrészt: Nem biztos, hogy klinikai értelemben betegség, simán lehet, hogy neked inkább egy pszichológus kellene, de terápiát persze pszichiáter is csinálhat, a különbség annyi, hogy ő orvos (kezelhet gyógyszeresen IS! nem anyutató a lényeg, hanem antidepresszánssal szükség esetén), míg a pszichológus bölcsész.
Ne agyalj azon, hogy ez betegség, vagy sem, kit érdekel? Lelki problémád van, fordulj vele szakemberhez. (Bár belőlük is akad rossz is, jó is)
Nem azt kérdezi, mi bajod, hanem, hogy "miben segíthetek", és neked ezt kell csak felhozni, amit itt leírtál: "mostanában így, és így érzem magam, és ezen változtatni szeretnék, de egyedül nem megy."
Ne számíts nagy feladatokra! Majd ő irányít, kérdez, ami érdekli, csak legyél nyílt, és ne ferdítsd el a dolgokat, mert úgyis ráérez arra, és csak fölösleges köröket futtok, mire eléri, hogy végre azt mondd, ami van. :)
Hidd el, ennél kellemesebb kevés dolog van, amit az egészséged (lelki, vagy testi) érdekében tehetsz. Te beszélsz, a másik meghallgat, segít, kérdez, miegymás.
Ha nem szimpatikus, keress másikat, de előbb mondd el neki, mert akkor változtathat is akár! Én pl. megjegyeztem, hogy nekem nagyon gáz, hogy idejövök, fizetek, ő meg alig ad visszajelzést, csak jegyzetel. Figyelembe vette! Vagy nem akartam rajzolni :D mert utálok. Mondtam, hogy ez engem frusztrál, mondta, hogy szerinte hatékony, de ha nem akarom, nem rajzolunk...
Fontos, hogy érezd, hogy ő érted van. Bizalom hiányában hagyd a fenébe, van másik, de természetesen előre próbálj jót találni, hisz nincs kedve az embernek az életét minden nap másnak kiteregetni.
Ó, ez jobban hangzik, mint gondoltam. Kinéztem már valakit, nagyon sok jót olvastam róla. Szimpatikus. Nehezen oldódok egyébként, de ez biztosan más lesz. Végül is ő tudja a dolgát. Megpróbálom.
Köszönöm!
válasza:Úgy értettem a nehezent, hogy pl. a család, barátok előtt nem tudnék beszélni a problémáimról. Ők hiába is faggatóznak, ha tudnám mi bajom, akkor se velük osztanám meg.
Egy idegennek akármit elmondhatok akármiről. Neki mindegy. Kicsit fellelkesültem a gondolattól, hogy megpróbálom. Csak olyan unalmas már ez, hogy másfél éve két nap boldogság, utána négy nap letargia...vagy tizenkét órán belül háromszor sírásroham utána meg fülig ér a szám.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!