Pánikbeteg ha egyedül él, a magány súlyosbítja a tüneteket, vagy direkt jót tehet?

Kétélű a dolog. Pánikbetgség rákfenéje, hogy >terjed<. Mindig kitalál valamit az agy, amitől lehet félni. Ha le is győzöl valamit, jön ez új. Persze könnyen lehet, hogy a mostani környezeted összessége ezt váltja ki belőled. A bejáratott ingerek bejáratott tüneteket fognak felmutatni, ezek párba állnak és makacsul ragaszkodnak egymáshoz, gondolom benned sem véletlen merült fel a költözés gondolata. Éppen ezért környezetváltozás jót tesz, én mindenféleképpen meglépném. De azon se lepődj meg, ha az új helyen újrakezdődik minden, hiszen magaddal viszed saját magad is az új környezetbe is, ott is te leszel, idővel hasonló/ugyanolyan válaszreakciókat adva a világra. Ennyi infóból nehéz megmondani, hogy melyik forgatókönyvre van nagyobb esély. Mesélned kellene még. Privátban jöhet, úgy többet tudnék. De nem rossz ötlet mindenesetre!

Személyiségfüggő, de egy ideig jobban leszel, utána az ingerszegénység (magány) miatt jönnek az agyalások, tehát aztán meg rosszabbul. Alapvetően a munka és a társas kapcsolatok hiánya képes még egy olyan 50% plusz sz@rt rádobni a tünetekre, gondolatokra. Hosszútávon nem ajánlom. De ha fó oka a kapcsolatod, az terhel le, akkor könnyen lehet, hogy a kapcsolat vége - idővel - a betegség végét is jelentheti, próbálkozni kell. Átgondolásra jó lehet.

Ha rossz a kapcsolatod, akkor lehet, hogy erősebben rombol, mint a magány. De az új helyen is foglald el magad, ismerkedj az emberekkel, legyenek barátaid, ahova elmehetsz.