Élhet valaki úgy, hogy nincsenek szorosabb kapcsolatai, csak úgy elvan a világban? 22L

nem hiszem, hogy hosszútávon lehet

igaz nekem sincs nagyon senkim, de már van olyan napom, hogy a falat kaparom szinte, olyan jó lenne beszélgetni valakivel úgy komolyabban, elmenni ide-oda stb :S

mit csinálsz így egész nap ?

Én is nagyon magamnak való vagyok.

Őszi szünetben - 9 nap - összesen 3 társas programom volt, és habár azokon jól éreztem magam, már az idegesség határán álltam.

Sok hobbim van, és őrült jól elvagyok egyedül. Itthon azokkal foglalkozom, amik nagyon érdekelnek, más esetekben akár egy órára kb. bármi leköt. Elgondolkozni is őrülten szeretek.

Ha sok a társas programom, úgy érzem, nincs pihenés és rohannom kell.

VISZONT ennek ellenére is szükségünk van társakra. Nekem egy közösségre van szükségem - református vagyok, az a közösség a gyülekezetem, és a barátaimra.

Lehet, hogy elvagyok nélkülük is, sőt, általában már ennyivel is fárasztó a kapcsolattartás... De tudom jól, hogy általában a magányos emberek, ha más nem időskorukra meg fognak keseredni, de őrülten.

Ugyanakkor arra is vigyázni kell, hogy a trendeknek, a nagy tömegnek ne higgyünk. Nagyon sok ember azért nem érzi jól magát egyedül, mert elhitették vele, hogy úgy nem lehet. Aztán, ha megkérdezed, bevallja, őrült jól leköti magát akár hosszú ideig. De ő mégse érzi jól magát, mert már nem hisz magában...

3. válaszoló voltam.

Elzárkózni tényleg ne nagyon zárkózz el semmitől, csak az egyértelműen veszélyes dolgoktól!

Amúgy mi érdekel? Mivel szoktad lekötni magad?

Akkor van közös dolog bennünk. :)

Hol lenne üresség mögötted?

Így vagyok vele én is, egyáltalán nincsenek barátaim, a családom nélkül nem tudom mi lenne most velem. Én elég nehezen tudok így élni, ha az egyedüllétet meg is szoktam, sok egyéb dologban is hihetetlenül megnehezíti az életemet. Bár mostanában a magányérzet is egyre gyakrabban tör rám. Önbizalmam egyáltalán nincsen, a sok kudarctól súlyos szociális fóbiám alakult ki, de ha nem így lenne akkor se nagyon találkozom olyan emberekkel akik úgy érzem el tudnának fogadni.

26/F

Amit felvázoltál, önpusztító és téves felfogás. Nem azért születünk a földre, hogy csak vegetáljunk. Az életet meg kell élni, nem lehet csak végignézni, mint egy filmet, mert azt a filmet előbb le kell forgatni. A te filmedet, pedig csak te rendezheted és forgathatod a te főszerepléseddel.

Bocsánat a sötét gondolatért, de a családod egyszer kihal mellőled, és addigra valószínűleg már te sem leszel fiatal. Szomorú lenne akkor rádöbbenned, mennyire elszúrtad az életed. A csalódások, bármennyire is fájnak, szükség van rájuk. Mindegyikből tanulunk valamit, és teljesebben tudjuk megélni az örömeinket általuk, mert ezeken keresztül felértékelődik az, ami jó az életben. A csalódást tehát nem elkerülni kell, úgysem sikerül mindig, hanem meg kell tanulni feldolgozni és a hasznunkra fordítani a tanúlságot belőle.

A beletörődés és az elfogadás elsőre talán hasonlónak látszó, de nem azonos fogalmak. A beletörődés lemondást jelent, lemondasz arról, hogy egy negatív dolog jóra fordulhasson, hogy valamilyen jóból te is részesülj. Tényleg ezt akarod?

Az elfogadás ezzel szemben azt jelenti, elfogadjuk az állapotunkat, a megváltoztathatatlant, az adott lehetőségeinket, és abból amink van, abból próbáljuk meg kihozni a legjobbat, amit lehetséges, a megszerzett tapasztalataink segítségével. Hidd el, ez erősíti legjobban az önbizalmat. Az önbizalom pedig nagyon jó érzés, és biztonság érzetet nyújt. Ha nincs, vagy kevés van, fel kell építeni.

Az ember márpedig társas lény. A hosszútávú magányba belebetegszik előbb lelkileg, aztán pszichésen, végül fizikailag is. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek nagy "udvartartást" kell vezetnie, természetes, hogy nem egyforma az ilyen irányú szükségletünk. De mindenkinek szüksége van arra, hogy legyen, legyenek olyan emberek a környezetében, aki, akik fontosabbak a számára mint a többi ember, és te is fontosabb vagy a számára, számukra, mint mások. Ahhoz pedig, hogy ki tudd választani ki az aki erre érdemes, tapasztalatot kell gyűjteni, jót és rosszat egyaránt.