Érzéketlenség? Más is van így?

Aha, én is kaptam egy nagy pofont az élettől, és azóta nem lep meg semmi. Mindig úgy vagyok vele, hogy ha azt túléltem és talpra tudtam állni, akkor nehogymár ez ledöntsön. Ez egyrészt jó, mert nem szenvedek annyit mint mások, viszont kötődni sem tudok. Szerintem így védekezek, csak nem tudatosan.

Sajnos én is ugyanígy jártam vele, rengeteg mindenben megváltoztam, úgymond egy falat építettem magam köré, miután a szüleim elváltak. Azóta senkihez nem tudok kötődni, nem érzek semmit, semmi nem tud meghatni. Borzalmas ez az egész, és szeretnék ellene tenni valamit, bármit. 14/L

Nálam ez körübelül 9 évesen kezdődött. 3. osztályos voltam és nagyon sokat bántottak. 3 év alatt eljutottam egy olyan szintre, hogy ölni is képes lettem volna a nézésemmel. Pár nappal félév előtt valaki megütött azt sem tudtam, hogy ki volt, de azután, hogy felkeltem a földről elvesztettem a fonalat. 10 perccel ezután 3 gyereken álltam és olyan érzésem volt, hogy vajon most hol vagyok. Amikor lenéztem ott voltak alattam. Ekkor már a tanárok szedtek le róluk. Nekem is csak meséltek erről. Soha nem voltam balhés gyerek szóval nem kaptam semmit csak egy pofont az ofő-től mert megmondtam, hogy a másik kezdte. Erre rá 3 évre szintén volt egy hasonló problémám, de most halványan emlékeztem. Ezután nagyon sokat erőltettem a nevetést 1,5 éven keresztül. Ezek után találtam olyan zenéket amik lenyugtattak és elkezdtem "tanulmányozni" az emberi érzéseket ugyanis nem voltak olyanok nekem. A szüleimet azért szerettem mert a szüleim voltak, de ezen kívül nem tudtam semmilyen indokot. Hamarosan elkezdtem olvasni a mangákat amik szintúgy lenyugtattak és ezek felkeltették az érdeklődésemet a kardok iránt és persze az ezzel járó vérszomjam is megvolt. Eléggé visszatartottam magam és sajnos ez a jegyeimen is megmutatkozott. Túl sok energiát emésztett fel. Ma már viszont valamennyire visszanyertem az önkontrolomat, és ennek jeléül most a derékig érő hajat akarok növeszteni. Ha ideges vagyok csak elkezdek játszani a hajammal és leyugszom. Viszont most annyira nyugodt vagyok, hogyha valaki megakar ütni nagyon könnyen kitérek előle és elsétálok mellette olyan furcsa gonosz nevetéssel hátha még idegesebb lesz és nekem támad teljes erejével, de ők inkább megijednek és sajnos ilyenkor hajlamos vagyok arra, hogy felsőbbrendűnek érezzem magam. Eléggé magányos vagyok, kerülöm az általam nem ismert embereket és mindig mindenkire jobban odafigyelek. Persze ha néha elgondolkodok az életem értelmén öntudatlan állapotba kerülök így történt az is, hogy átsétáltam az egyik gyereken és észre sem vettem. Nem igazán érdekelnek az emberek. Felőlem akár az összes meg is halhat az sem érdekel ha ott van melletem és meghal. Hidegvérű vagyok ha emberekről van szó, de az állatokat nagyon szeretem és ez még tovább növeli az emberek iránti gyűlöletem. Talán csakis állatok halála miatt sírtam egész rövid kis életemben. Azt hogy mitől alakult ki nem tudom. Néha olyan őrült ötleteim vannak,hogy előző életeimben sokat öltem mint katona vagy hadvezér ugyanis imádom a történelmet. Ha valamit szeretnél kérdezni elméletileg elérhető vagyok. A zene segít. 16/F