Normális, hogy ennyit vásárolok?

Nem normális, de nem is egyedüli eset. Igen, van olyan, hogy vásárlásfüggő és sok más függőhöz hasonlóan ezek az emberek is egyfajta hiányt, egy űrt próbálnak pótolni. Kicsit olyan, mint a drog. Veszel valamit, ami egy kis ideig örömmel tölt el, mivel hát teszik neked, de utána elfelejted és megy a sok hasznavehetetlen kacat közé. Nem kezdek el prédikálni, hogy mások meg éheznek, nyilván ezt te is tudod, szóval semmi értelme. Inkább azon próbálj meg elgondolkozni, hogy mi az, ami hiányzik. Nyilván valami, amit nem tudsz egy üzletben megvenni. A szülők szeretete? Barátok? Vagy csak úgy maga a figyelem? Ezek persze, csak tippek lehet, hogy ennél sokkal összetettebb a dolog. Ha kell pszichológus segítségét is kérheted. És ismételten mondom, hogy EZ NEM NORMÁLIS. Ezt muszáj beismerned magadnak, különben senki sem tud segíteni, az első lépést neked kell megtenned. A cuccaidat meg nem ártana szortírozni. A könyveket olvasd el, a filmeket nézd meg, a ruhákat, ékszereket hord, aminek meg egyáltalán nem veszed hasznát, vagy már nem tetszik, ajándékozd el (hidd el, nagy örömet szerezhetsz vele másoknak) vagy tedd fel különböző aukciós oldalakra. (Figyelem! Az ebből származó pénz nem ér elkölteni.) Tudom, hogy nőből vagy, akiknek a többsége valljuk be, imád vásárolni (köztük én is), de mindig van egy határ. Igen átérzem, hogy milyen jó érzés nézegetni a meseszép ruhákat a kirakatban/neten, vagy megcsodálni a különböző kozmetikumokat, vagy a menő kütyüket de ha logikusan végiggondolod semmi szükséget a hatszázadik miniszoknyára, vagy szájfényre, esetleg DVDre. Önfegyelem kell hozzá tudom, de gondolj bele, hogy az így megtakarított pénz később milyen jól fog jönni. Próbálj ki különböző hobbikat, azt mondtad szeretsz teniszezni, hát mit szeretsz még? A lehetőségek száma szinte végtelen, bármi jó (a vásárláson kívül persze) amiben örömödet leled. Legyél sokat a barátaiddal, beszélgess a szüleiddel és kerüld el a plázákat. Tudod, fontos a szép külső, a menő cuccok, a jó könyvek, de önmagában ez édeskevés. Szurkolok neked, hogy sikerüljön visszafogni a vásárlási kényszeredet. Ne feledd, minden az agyban dől el. Ha elég erősen akarod sikerülni fog. Sok szerencsét!

Ha majd magadnak keresed a pénzt és önellátó leszel, visszafogod magad. Szerintem nem érzékeled a pénz értékét, hogy azért dolgozni is kell(ene).