Egy kis filozófia. Mi a véleményed a mentális/lelki beteg emberekről?

bocsáááánat, elírtam az első mondatot.

Megvagyook győződve!!!

kínos.

amúgyis azért írtam ki a kérdést, mert én sem vagyok teljesen tisztában a dolgokkal:) nem könnyű, azt nem is írtam:) és nem tudom, hogy másoknak milyen könnyű, ha nehéz is, arra feltételezhetek, hogy akarat hiánya, nem tudom. szerintem ha nehéz, ha könnyű, ha az életedről van szó, a sajátodról, amire vissza emlékszel majd öregkorodban, akkor nem számít a nehézsége, mert mindenképp megéri a te érdekedben:)

ha időm lesz, bele merülők én is az eddig folytatott mély filozófiai, pszichológiai elméletekbe:)

szimpatikus válasz:) jó lenne boncolgatni, pl. nekem elsőre a fent említett beteg rokonom ugrott be, aki súlyosan olyan személyiség problémában szenved, hogy "vele senki sem törődik". eszemben sincs párhuzamba hozni veled, mert nem ismerlek, csak elgondolkodtató, hogy a családomnak megvannak a maga ügyei és amellett még őt is rendezi, pátyolgassa, annak ellenére, hogy ő SEMMIT sem tesz érte. te mindenkinek segítesz, ez szép dolog, szerintem vannak olyan emberek akik értékelik, vannak akik nem. megértelek, régebben én is aggódtam emiatt, mára már elfogadtam. az emberek nincsenek beprogramozva, hogy ha segítettél, automatikusan viszonozzák, talán helyzet kérdése , kinek segítettél, milyen kapcsolatban áltatok, stb. a képmutatástól engem is kiráz a hideg. vigasztalásképp, ha a magad erejéből tettél meg mindent magadért, arra légy büszke:) sokan utálják ha segítenek nekik, és megszánják, inkább a saját erejükből szeretik rendbe hozni az életük.

(talán ez hülyeség lesz de sokszor gondoltam úgy, hogy gondolataim építik világom)

itt most az ilyen nemi erőszak, támadásos témákra fátylat..

nem tudom mi tartozik még a stb.-n belül, de szeretet hiányt nem más ember okozta:) kivéve családokon belül, de én is szeretet hiányos létemre belátom, hogy miért van.

amúgy erről egy Dr. House-s szöveg ugrott be:D nem tudom pontosan idézni, de egy emberről szólt, aki még azt is ölelgette, aki megtámadta őt

"három ősembert megtámad egy ragadozó, az erős legyőzi, az okos elmenekül, a kedves meghívja teára" vagy valami ilyesmi, de tetszett:)

bennem azért nem zajlik háború, néha túlreagálok dolgokat, olyankor igen, de engem úgyan nem kell "négy fal közé zárni", szóval nem értem a válaszod. nem tudom milyen megnyilvánulási módokra gondolsz, amitől idegenkednének. miért ne lehetne hosszútávon együtt élni. nem tudom veled mi a helyzet, de azt olvastam, hogy nem durva betegség(ahogy érzékeltem a válaszodból) hanem csupán vannak hátrányai. én nem nevezném az ilyent lelki selejtnek, szerintem ez a rész már szubjektív vélemény. bár amúgy is túl szubjektív a válaszod, azzal, hogy "" az élet igazán az ilyeneket büntette meg." bár ha a napom akartad ezzel elrontani: egyrészt nem is sikerült, mert én egyáltalán nem így látom, másrészt meg szerintem a hajléktalanoknak, testifogyatékosoknak, psziopatáknak sokkal rosszabb. amúgyis erővel lelehet győzni, de még mindig nem fejtetted ki, hogy mi az a nagy tragédia, ami miatt "együtt kell tudni élni ,amíg ugy gondlojuk hogy kell ez még nekünk." azért ez brutálisan negatív, és ez inkább te vagy, mint általában az aspergeresek szerintem, láttam egy filmet is egy aspergeresről de semmi durva nem volt a benne, ami miatt így kéne gondolkodnunk róluk. ez a te véleményed, nyílván az eddigi életben élt csalódások miatt. nincs minden örök forrás kizárva, én nap mint nap boldog vagyok úgy ahogy vagyok.

szerintem egyszerűen most a depresszió szólt belőled, amiből én már rég kilábaltam, de nekem volt okom feltenni a kérdést: "mitől lenne más jobb nálam?" talán arról is szó lehet, hogy sokan nem fogadják el, de sok más IGEN. az már a te dolgod, hogy folyton a negatívat keresed, talán a betegség miatt? nem tudom.

én nem értek egyet:) de magamra ismerek benned, én is sok mindent így túl reagáltam, és drámaian beszéltem az életemről, de hidd el, hogy távol állsz te még a székhez kötözött betegektől. bár ezt nehéz még elhitetni veled. nekem pl. ott volt egy tesóm aki folyton nyaggatott, hogy "változtassak a hozzáállásomon" és én voltam a pesszimista fekete bárány, és könnyen észrevettem magam mellette, és észrevettem, hogyha megváltozom, akkor "megnyílik a kapu" előttem=) ha nem értessz félre:-" bár ilyesztő ezt neked leírni, mert tudod, hogy csak szkeptikusan bólogatsz jobb-ra-balra, és süket duma amit ide leírom, ami szerinted mese, és nem létezik a te életedben, de én is így láttam a dolgokat. most meg fordítva látom. nem is eröltetem, ezzel nem fogsz rögtön belátóbb lenni, de remélem, hogy elindít benned valami folyamatot. gondolom ismersz pl. inspiráló embereket, akik tökéletlenül is boldogok, vannak barátaik, szerelmük tökéletlenül is!!! ők valahogy nem ösztönöznek? vagy nem hiszel bennük?

1. minek úgy élni, hogy közben a halált várjuk?

2.az előbbivel nem azt akartam sugallni(...) amúgyis hülyeségnek tartom, mert kaptál egy ÉLETET.(milliónyi kis molekulának ez nem sikerült=)) ) és egy lehetőséget, amit elpocsékolsz ezzel a negatív, reményvesztett gondolkodással, mert bár soha életemben nem láttalak, elméletből tudom, hogy nem igaz az, hogy boldogtalan az életed, annyi problémás ember van a világon aki boldog tud lenni, és azok inspirálnak engem.:) tolakodó voltam talán, bocsánat érte, de gondolom megérte, hisz lelki-társ>:D<