Egy kis filozófia. Mi a véleményed a mentális/lelki beteg emberekről?

Szerintem az általad említett "enyhébb" mentális betegségek akkor ütköznek ki, amikor valaki rájön arra, hogy a dolgokat nem csak úgy lehet látni, ahogy őt arra tanították (hiszen szinte minden mintát szüleinktől kapunk). Ez összezavarja a tudatot, és valamiképpen az addigi látásmód ellen próbálja fordítani, ez okozza a törést.

De erről mindenki máshogy vélekedik, még a különböző mélypszichológiai iskolák - akiknek legtöbbje Freud elméleteit veszi alapul - sem tudnak megegyezni akár a legalapabb dolgokban sem.

A helyzet az, hogy az igazi személyiségzavaron önerőből, terápia és szakember segítsége nélkül (szerintem) lehetetlen változtatni, hiszen csak kellő önismerettel és önmegismeréssel (ezesetben a kettő ne ugyanaz) volna lehetséges, de egy pszichés krízisen áteső egyén valószínűleg nem rendelkezik ilyen kvalitásokkal.

Sajnos manapság marha sok dologra ráhúznak valami divatos szakkifejezést, oszt' jóvan, menjen, de ezek nem igazi lelki betegek, csupán egy ideiglenes lelki krízist élnek meg (keleten az ilyen állapotokat a "lélek sötét éjszakájának" hívják).

Persze bizonyos mentális betegségek komoly biológiai folyamatok lévén jöhetnek létre, akár mérgezés is okozhat tévképzeteket, vagy öröklődés, hajlam is befolyásolhatja a kialakulást. Bár gondolom, nem a toxoplazmózis okozta doxazmák érdekelnek :)

Egyébként engem személyesen nagyon érdekel a psziché és annak esetleges betegségei, szívesen foglalkoznék ilyen emberekkel. És számomra természetes, hogy nem "betegként" kezelem őket, csak egyszerűen máshogy.

Hűha. Engem se került el ezeknek a szele - talán még papírom is lehetett volna valamiről annak idején. Talán nem.

Ezért is gondolom azt, hogy nincs mindenre mentség! Sok minden, amit ma mentális bajnak, betegségnek kiáltanak ki, nem több, mint az elhízás, a zsíros haj, vagy még sorolhatnám. Inkább lustaságból, nemtörődömségből fakad, és legjobb ellenszere a hit, az akarat, és az egészséges öntudat lehetne.

Mindenkinek jobb, egyszerűbb betegségnek kimondani sok mindent, ami nem feltétlenül, vagy nem "úgy" az. Nem kell velük foglalkozni, elég őket begyógyszerezni. A szenvedő alanyoknak is jobb, kényelmesebb: nekik sem kell igazi kérdéseket feltenni, elég beszedni a gyógyszert, vagy önsajnálatba, igazi önpusztításba menekülni.

"sokan sajnálják őket, vagy elnéznek akármit, gondolván, hiszen beteg"

Te aztán nagyon jó körökben mozoghatsz, én ezt egyáltalán nem tapasztalom. Szerintem a mentális/lelki betegeket úgy kerülik, mint a leprásokat. Az egyik fele nem akarja észrevenni, hogy bármi gond lenne, a másik meg szíve szerint adna egy nyaklevest, hogy ne szórakozzon, hisz, ami nem "kézzel fogható" betegség, az nincs is. (Aki meg tényleg igazán súlyos eset, az nem téblábol megértő embertársaink között.)

Az én véleményem szerint, óriási teher, akinek ez kijutott, viszont kötelessége ellene küzdeni. Persze nagyon nehéz, hisz legtöbb esetben ki kell szakadnia megszokott környezetéből a gyógyuláshoz, és nem árt hozzá szakszerű segítség. Viszont arra kell gondolni, milyen elképesztő energiák vannak az emberben (lásd lelki bajokra fizikai tüneteket produkál), ezt valahogy át kell fordítania pozitív hatásra.

Azonban úgy vettem észre, hogy sajnos sokan elég jól eldagonyáznak az önsajnálatban, és eszük ágában sincs kilábalni ebből. Siránkozni szeretnek, de megoldást nem akarnak. Úgy érzem jó eséllyel az jöhet ki belőle, aki eléggé intelligens, és van önkritikája.