Gyógyultál ki asperger-szindrómából/ avagy kapcsolat teremtési problémákat oldottál meg?

köszönöm:) ez egy olyan dolog amire nap mint nap gondolok, mindennap:) talán neked van igazad, de mégis bennem van az, hogy minek? makacs fejjel, annak ellenére hogy sosem próbáltam úgy isten igazából bátorkodni, úgy gondolom csak erőltetettnek éreznének vele, sokáig kerestem magamban valami nagyon mély lelki okot, valami mélyre ható pszihikai kezelést, a félénkség is olyan dolog ami megvéd, és ráérzel dolgokra, sokáig nem hátránynak fogtam fel, hanem az előnyeit kerestem, de csak egoista izé lettem ami késöbb zavart és összezavarodtam, jó lenne mástól megtudni...

amúgy volt már olyan ember akivel teljesen normális, szép volt minden.. aztán gyerekeskedtünk, elegem/ elegünk lett egymásból, és egy nagy lelki-káosz után rájöttem hogy legszívesebben, nem akarok másokra támaszkodni, talán tényleg nehéz találni, ezért lenne jó full szociális életet élni, s többé nem elviselni dolgokat. a környezetemben lévő emberekről azt érzékeltem, hogy nem műanyag emberek, és önmagam is olyannak éreztem, vagyis hiába valónak tartottam, hogy bevágodjak akárhogyan:) talán gyerekeskedem.

a támaszt azokra az emberekre értettem, akik azt a felelősséget kellene magukra hárítsák, hogy kitöltik a magányom, és egymagukba, kevesen betöltik az életem:) de az sem hülyeség, hogy nem tudom hogy mit csináljak.

nem is tudom. sok aspergeres vonásom van, de mégis kötődöm az emberekhez, AKKOR amikor nem vagyok velük, folyton elképzelem, talán csak az a bajom hogy bátrabb kell lennem.

tudok együtt érezni más emberekkel, csak nem mindig tudom gesztusokkal,megfelelő hangnemmel kimutatni azt, ami miatt félreérthetnek, és nem sikerül kapcsolatokat alakítani legtöbbször.