Változhat még a személyiségem vagy már nem igen, esetleg már rögzült? Ha eddig nem tanultam meg mi kell egy kapcsolat kialakításához? Mekkora hátrányban vagyok? Pótolható még valahogy?

Szia!

Egy szempontból ez lehet a nyugodt és zavartalan élet forrása. Nem kell hogy megfelelni vágyásból keress magadnak egy olyasfajta kötöttséget amire nincs igényed. Természetesen állhat a dolog mögött valamilyen belső feszültség is, de szögezzük le, hogy nem az a természetes ami mostanában zajlik a világban, ez a túlságosan is felfűtött szexuális központúság.

Én személy szerint sikeresebbnek tudnám az életemet ha kevesebb szexuális ösztönzéssel kéne szembenéznem a benső világomban.

Te sokkal sikeresebben tudsz magadba nézni.

Viszont mindenesetre szétnéznék az életed más területein is, hogy ott miként "teljesítesz", milyenek a társas kapcsolataid, mi az ami érdekel az életben.

Lehet hogy betegséged van úgyhogy fordulj vele orvoshoz, pszichológushoz.

A személyiség folyamatosan változik, napról napra, viszont nagyobb eltérést csak huzamosabb idő után látni.

Nem biztos, hogy változnod kell egyébként. Nincs egy általános kapcsolati séma, amire rá lehet állni. Ha találsz valakit, akkor hozzá idomulsz, de idomulni csak úgy, hogy találj valakit, teljesen értelmetlen dolog.

A környezeted persze elbizonytalanít, de nem kéne hagynod. Nehéz olyan utat járni, amin kevesen járnak. Nincs semmiféle hátrány, vagy lemaradás másokhoz képest: ez csak kisebbrendűségi érzés.

Szerintem elképzelhető, hogy a személyiséged 28 éves korodra már rögzült, és nagyon kevés az esély arra nagyobb változások menjenek végbe.

Úgy gondolom nem másoknak, hanem saját magunknak kell megfelelni. Nem hiszem, hogy ha valaki egy kicsit más mint a többi ember, annak okvetlenül hátrányba kell éreznie magát. Saját magadnak kell érezni, hogy ez a helyzet amibe vagy számodra így tökéletes, vagy ha nem akkor merd szakember segítségét kérni.

Személyes tapasztalatom, hogy nem érdemes szélmalom harcot folytatni saját magunkkal. Én pl nagyon fiatal koromba észre vettem, hogy valami nagyon nem stimmel velem társas kapcsolati szinten. Soha nem voltam képes szorosabb baráti kapcsolatok kialakítására. Nem azt mondom, hogy nem barátkoztam senkivel, sokszor éreztem a valakihez való tartozás görcsös érzését viszont amikor arra került a sor hogy lehetőségem lenne kiépíteni egy kapcsolatot.. a legnagyobb megdöbbenésemre egyfajta fáradtsághoz hasonlító érzést éreztem ami megállj parancsolat. Ez az érzés a mai napig elkísér.

Ennek ellenére férjhez mentem, sőt gyermekeim is vannak.

Sőt! Igényt tartok más emberek közelségére is. Szívesen meghallgatom őket, beszélgetek velük. Viszont! Amilyen gyorsan jött, hamar el is múlik a feléjük irányuló érdeklődés és ilyenkor kerülöm a társaságukat.

Mára megtanultam ezzel a kettősséggel együtt élni, és eszem ágában sincs változtatni ezen.

Szerencsére a férjem sem egy bulizós típus, ő is inkább otthon ülős így nincs arra igény hogy társasági életet éljük. Én sokat vagyok otthon egyedül, és élvezem ezeket a pillanatokat. Van úgy hogy hetekig nem teszem ki otthonról a lábamat ( nem vagyok depressziós!) vagy éppen egy magam elindulok sétálni kiválasztva egy olyan helyet ahol nem sokan vannak és ott órákig meditálgatok a saját gondolataimba merülve. Ezután mindig felfrissülve térek haza és folytatom megszokott tevékenységeimet.

A pszichológus nem örültekkel foglalkozik. olyan emberek keresik fel a segítségét, akiknek nem kiegyensúlyozott a belső világuk, önértékelési problémákkal küzdenek esetleg párkapcsolati gondjaik vannak. Csupa olyan dolgok amiket irányított beszélgetésekkel a felszínre hoznak. ezeket a dolgaidat összeszeded és egy olyan embernek mondod el aki az ilyen jellegű problémákra szakosodott.

A leírásaid alapján erre van szükséged. nem vagy őrült egyszerűen segítségre van szükséged.

"Változhat még a személyiségem vagy már nem igen, esetleg már rögzült?"

Sohasem rögzül. Vannak viszonylag állandó vonások, illetve megmerevedhetnek a személyiség bizonyos tulajdonságai, de egyébként az ember egész élete során változik valamennyire.

"Ha eddig nem tanultam meg mi kell egy kapcsolat kialakításához?"

Az nem feltétlenül a "személyiség" hiányossága, hanem lehet egyszerűen annak a következménye is, hogy nem értesz hozzá. Pl. aki nem tud autót vezetni, annak nem a személyisége egyik vonása, hogy képtelen az autóvezetésre, mert bármikor megtanulhatja azt. Persze lehet, hogy valamiért tényleg képtelen rá, de az ritka.

"28 múltam valamivel. Még sosem volt barátnőm."

Van állásod és pénzed?

"Hogy fogom elmagyarázi,hogy nem vagyok meleg csak nem akarok senkit?"

Kinek kell elmagyaráznod?

"Nem tudok ellazulni,nem megy az intimitás,bizalmatlan vagyok."

Ugye a "nem tudok ellazulni" és a "szeretem a szabadságot" nem ugyanaz, még akkor sem, ha van közük egymáshoz.

"MOst még nem nagy olyan nagy ügy gondolom én. (persze nagyon sok pótolhatatlan dologról maradtam le"

Olyan piszok sokmindenről egyelőre nem.

"Ha eddig nem tanultam meg mi kell egy kapcsolat kialakításához, semmi jártasságom benne akkor késöbb ?"

Állás, pénz, lakás, kocsi van?

Ha így állsz, akkor miért pont azért érzed magad kényelmetlenül, mert nincs barátnőd?

Az érvényesülés ezek alapján más téren sem megy.

Ez így is marad, ha nem változtatsz a dolgon. Viszont neked kell kitalálni, hogyan. Én a művelődést szoktam ajánlani, filozófia, pszichológia, és az olvasottak alkalmazása.

Azt mindenesetre felejtsd el, hogy hátrányban vagy. Hibás gondolkodásmód. Olyan dolgokat tudsz vele a magadénak, amik nem is a tiédek: ezekért ugyanis tenni kellene, és mások valószínűleg tesznek is, de te nem, s mikor realizálod, hogy tényleg nem kapod meg őket, mégis rosszul érzed magad, mert elvártad, hogy a világ az öledbe pottyantson mindent.