Kapcsolat, és barátok nélkül milyen az élet?

Lassan én is ilyen helyzetbe kerülök pedig nagy városban lakom.

A barátom miatt eltávolodtam a haveroktól hogy folyton vele lehessek és vele beszélgessek minden percben.Nem járok el sehova.Viszont a kapcsolatom is kezd eléggé nem rendben lenni úgyhogy lassan senkim nincs.Persze számíthatok a szülőkre...:\ úgy érzem velük nem beszélhetek meg semmit és nem is jövök ki velük túl jól ...

Sok ember szerint ez elfogadhatatlan...viszont én kezdek "antiszociális" lenni...:)

Szerintem már önmagában az nagy dolog, hogy erre rájöttél és kimondtad magadnak. Sokan egész életük során nem jutnak el idáig, hanem antiszociálisak lesznek, vagy végigülnek mondjuk 40 évet a falu egyetlen kocsmájában.

Ezen változtatni nem lesz könnyű, mivel a körülmények adottak. De ha már a szándék megvan, akkor a lehetőségeket is könnyebben veszed észre, ill. jobban meg tudod becsülni az értékes kapcsolatokat, ha lesznek.

Végszükség esetén meg akár költözhetsz is, munka, továbbtanulás stb.

A lényeg, hogy ne égj ki, ne add fel és bízz magadban.

"úgy gondolom haverokra szükség van mig az ember nem találja meg a párját"

Meg utána is. Mert az hibás elképzelés, hogy az ember "megtalálja a párját" és akkor onnantól a külvilág megszűnt.

Visszatérve a fő kérdésre, a legtöbb ember igényli a társaságot. Aki nagyon igényli, annak a társaság hiánya súlyos probléma. Szabályosan nem bírja az egyedüllétet, elkeseredik, ideges rohamai lesznek, dühöng, sír stb.

Aki kevésbé igényli, arra alattomosabban hat. Egyszerűen ürességérzetet okoz, tompa, rossz hangulatot. Egy idő után a teljes elszigeteltség kialakítja a valószerűtlenség érzését is: az ember elfelejti, hogy mi számít normálisnak, nem tudja, hogyan kell másokkal beszélni, különccé válik, furcsa szokásokat vesz fel.

15:08

Antiszociálisnak lenni, aszociálisnak lenni és folyton a kocsmában üldögélni három teljesen különböző dolog.

Sziasztok!

Én is magányosnak érzem magam. Párom ugyan van, de barátaim nem nagyon…konkrétan egy.

Mikor pár hete megint véget ért egy barátságom nagyon magam alatt voltam és körbenéztem a neten, hogy vajon más is olyan magányos e barátok terén mint én. Itt a gykorikerdesek.hu-n olvasom, hogy igen mások is járnak hasonló cipőben, hogy milyen sok magányos ember van, és (nem bunkóságból) de valahogy megnyugtat ez a tény, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Ez valahogy erőt adott.

Ezután jött egy ötlet, és pár napja készítettem egy honlapot, ahova a tervek szerint történeteket tennék fel. Olyan emberek történeteit, akik hasonló cipőben járnak, hogy erőt adjunk egymásnak, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal….a főbb témák: barátok nélkül, pár/szerelem nélkül, kismamák egyedül, állás nélkül. De ha valaki nem akarja megírni a történetét, de van valamilyen problémája, é tanácsot kérne az is írhat.

Ha gondoljátok nézzétek meg a honlapot: padlonvagyok.fw.hu a bemutatkozás menüpontban többet megtudtok az oldalról.