Milyen érzések állhatnak a halál előli folyamatos menekülés mögött?

Ez késztetne valakit arra, hogy a hétköznapjaiban is folyamatosan a halálról filózzon, amikor teljesen egészséges és biztonságban van? Nem értem, mi okozHATJA ezt?

Tehát ezeket is valamilyen ok váltja ki ami a háttérben áll? Egyetlen okra visszavezethető minden?

Düh elfojtása kiválthatja ezt? Gondolom ez a szorongás, amikor elfolytja valaki valamelyik érzését.

Rengeteg dühöt elfojtok, mellesleg az érzelmi intelligenciám nem fejlett. Egyszerűen nem élem meg az érzéseimet, a negatívakat főként nem. Egyszerűen nem merem. Mindig a fejemmel gondolkozok, racionálisan akarom megoldani a problémáimat. Amikor dühös vagyok az elfojtás után rendszerint elkezd fájni a szívem, ég a gyomrom, meg beszűkülök, olyan vagyok mint egy fejbecsapott hal, meg se tudok moccanni. Mit lehet ilyenkor csinálni? Gondolom egyértelműen meg kell tanulnom kiengedni.

Az a helyzet hogy jelenleg is járok egyhez viszont egyáltalán nem tiszták nekem ezek a dolgok, persze ez az én hibám is mert nem mondom el neki őszintén hogy mi a helyzet hanem folyton terelek. Sportolni sportolok, meg ez mellett van egy csomó pótszer amit használok. Facebookozok, játszok, rengeteget maszturbálok, megszállottan edzek szóval vannak bajok.