Hol kezdődik az emetofóbia?

Nekem amikor volt a fóbiám, akkor azt mondta a pszichológusom, hogy a fóbia az csak tünete valami mélyebb szorongásnak, és először nem hittem neki, de aztán igaza lett. A gyakorlatok magukban csak annyit érnek, hogy ez a fóbia elmúlik, de lesz helyette másik. Én is azért mentem végül vissza a szakemberhez, mert amikor nem féltem a tömegben, akkor utána elkezdtem a kutyáktól félni rá 1 évre.

Nekem a pszichológus nagyon sokat segített, és egy fél év alatt nagyon megváltozott az életem, sokmindent megtudtam magamról, és most már tudok felszabadultam lenni az utcán is, meg bárhol! A fóbia meg... igazából mindegy, hogy hívod, ha téged zavar, és szorongsz tőle, meg nem érzed jól magad, akkor mindegy mi a neve, mert az számít, hogy meg tudd oldani, és újra jól tudd érezni magad ;)

Ha pesti vagy, akkor neked is nagyon ajánlom az én pszichológusomat, egy alapítványnál dolgozik, és nagyon baráti áron vállalják az embereket.

Itt a honlapjuk

[link]

és Szokolai Árpádot kell keresni!

Én most hallok először erről a fóbiáról..eddig nem tudtam, hogy ennek neve is van. Velem is hasonló a helyzet, ráadásul még nagyon fiatal is vagyok. Velem is ugyanúgy van, hogy ha hányingerem van, nagyon félek és inkább beveszek egy Deadalont csak az a baj, hogy ennek a mellékhatása az, hogy elalszik az ember. Olyan velem sincs (már!!), hogy csak azért nem eszek, hogy ne hányjak.

Az is teljesen rám illik, hogyha a környezetemben vki rosszul van, vagy csak kicsit is furcsán néz(ki) akkor máris kalapál a szívem és rohannék el a közeléből.

Tulajdonképpen nem is a látványtól félek hanem a hangoktól és már azt is tudom, hogy miért van ez. Anyukám nagyon hangosan hány ha beepézik (úgy évente 2szer). A mai napig emlékszek, hogy 10 évvel ezelőtt is mennyire féltem amikor hányt mert olyan furcsa hangokat adott ki.