Nem kell az életem. Hogyan lehet ebből kilábalni?

"Tönkrement minden, ami eddig számított nekem" - az állítás akkor lenne igaz, ha tönkrement volna az agyad is, vagy az érzékszerveid, lebénultál volna stb.

"A barátaim átvertek, a párom elhagyott" - keress másokat. Nyilván ez nem könnyű, de ha korábban sikerült, sikerülhet máskor is.

"A munkám katasztrófa" - szívesen cserélne veled az országban félmillió munkanélküli. De ha annyira nem bírod, akkor tanulhatsz valamit mellette, aztán válthatsz munkahelyet. A tanulás is alkalmas arra, hogy lekösse a figyelmedet és ne a bajaidra koncentrálj.

"Tudom hogy sokan haldoklanak pedig szeretnének élni,de nekem nem megy már." - veszteség után sokan érzik úgy, hogy "nem érdemes élni", de aztán túllendülnek ezen az állapoton. Minél kevesebbet rágódj a múlton, és próbálj inkább a jelenben élni. A negatív gondolatokat úgy tudod legegyszerűbben kiszorítani a tudatodból, ha valami pozitívval, kellemessel helyettesíted. Csinálj olyan dolgokat, amiket élvezel. Olvass, hallgass zenét, kirándulj. Még rá is érsz, ha ennyien elhagytak. Alakíts ki új kapcsolatokat. Régebbi, elhanyagolt ismeretségeket is újíts fel.

"Mit tegyek hogy egy bátrabb pillanatomban ne vessek véget az életemnek?" - az öngyilkosság közvetlen előzménye a beszűkült tudatállapot szokott lenni, amikor az ember számára megszűnik a világ, semmi más nem létezik, csak a problémája, ami "miatt" öngyilkos lesz. Valójában a világ ott van továbbra is, rengeteg lehetőséget kínál, az életet sokféleképpen lehet élvezni, sok lehetőség van mindig az örömre. Ha ennek ellenére képtelen vagy elterelni a gondolataidat a bajaidról, akkor hívj lelkisegély-szolgálatot, fordulj pszichiáterhez.