Úgy érzem, hogy csúszok lefelé és szétfelé, egyre kevésbé érdekel az életem, mindig másokkal foglalkozok. Mit csináljak, hogy újra önmagam legyek?

Szeresd önmagad és légy hálás az életnek, amiért te te vagy. Hogy miért? Mert nincs még egy ember a világon, aki olyan lenne, mint te. Tökéletesen különleges vagy, és erre méltán lehetsz büszke. Egyáltalán nem kell foglalkozni mások véleményével, mert saját magadat csak te ismered igazán. Éppen ezért, neked sem kell véleményt alkotnod mindenkiről, mert nem ismered őket, nem tudhatod, miért olyanok, amilyenek. Megsúgom, a sikeres, népszerű és boldognak tűnő emberek lelkének mélyén van gyakran a legnagyobb fájdalom és gyengeség.

Szeresd önmagad.

Mondd el magadban ahányszor, csak eszedbe jut, hogy "szeretem magam.". Így egyrészt beleég a tudatodba ez a gondolat, másrészt pedig, ha elégszer elmondod, meg is találod magadban azt a csodát, amivel csak TE rendelkezel és senki más.

"Facebookon mindig mások adatlapját nézem, hogy miért lennék az ő helyükbe és miért irigylem őket. "

Ebben az a legviccesebb, hogy ugyanakkor lehet, hogy más, hasonló problémával küszködő ember meg a te adatlapodat nézve irigykedik.

Ugyanis mindenki csak az élete pozitívumait rakja ki a kirakatba, így a külső szemlélő számára mindenki élete "rendben lévőnek" tűnik. A tiéd is valószínűleg. És semmit sem tudsz arról, hogy az általad irigyelteknek nincsenek-e félelmeik, rossz napjaik stb. (természetesen vannak)

" Mindig azt nézem, hogy mi van a másikon, és rögtön elmegy a kedvem az élettől, mert úgymond kevesebbnek érzem magam."

Le kell szokni erről, mert nem segít semmiben, csak gátol. Te is belátod, hogy értelmetlen időtöltés. Szóval mától szüntesd be és keress értelmesebb elfoglaltságot.

Ha erre azt mondod, hogy márpedig te csinálni akarod, mert szeretsz rágódni azon, hogy mennyivel alsóbbrendű vagy másoknál, akkor sajnos megállapítható, hogy szeretsz szenvedni. Akkor viszont nincs is problémád.

Az önértékelési zavarokkal fordul pszichológushoz (kognitív terápia).