Kilátástalannak érzem az életem. Valaki?

"ne érezném, hogy nem érdekli"

Tudod vagy érzed, hogy nem érdekli?

Túl sokat foglalkozol azzal, mit érzel, és keveset azzal, hogy mit tudsz. Azt tudod, amire van bizonyíték. Mivel alacsony az önbizalmad, ezért beképzelsz magadnak hiányosságokat, aztán mindez a végén gátol.

Különben kevés egyszerűbb dolog van, mint "érdekes beszélgetőpartner"-nek lenni egy nő számára: meghallgatod, kérdéseket is felteszel. Ennyi. Általában véve, mivel manapság mindenki csak pofázni akar (hogy megismertesse a világgal a hallatlanul egyedi személyiségét :))), és nem nagyon megy az embereknek a hallgatás, ezért ha te képes vagy valakit meghallgatni, azzal igen messzire jutsz. Persze nem sült halként, hanem érdeklődő hallgatóságként.

"Biztos tapasztalatból beszélsz."

Abból, és ez itt a lényeg. Te nem tapasztalatból beszélsz, hanem van egy elméleted, ami téves, és gátol abban, hogy bizonyos dolgokat a gyakorlatban megcsinálj.

"képtelen vagyok beszélni lányokkal"

Nem vagy rá képtelen, csak hosszas propagandával elhitetted magaddal, hogy az valami borzalmasan bonyolult dolog. Valójában lányokkal beszélni könnyebb, mint férfiakkal, mert a férfiak rosszabb kommunikátorok. Csak mivel démonizálod a nőket, ezért félsz tőlük. Az egész a fejedben történik, nem a valóságban.

"csak hogy meg tudjak nevettetni egy lányt"

Az valóban jó dolog, de akinek nem megy, az sincs elveszve, nem a humor az egyetlen képesség, amit a nők értékelnek egy férfiban. Egyébként sok mindenki, aki humortalannak tűnik, humoros lehet, ha ellazul és képes adni magát. Te gondolom most még feszült vagy.

"amiket leírtam magamról, az alapján teljesen unalmas fazon lehetek"

Unalmas ember: az, aki mindig másról beszél, mint ami a környezetét érzelmileg érinti vagy intellektuálisan felcsigázza.

Egy kis gondolkodással és önuralommal az unalmasság kiküszöbölhető.

"kitalálni sztorikat meg nem akarok"

Nem az a tartósan érdekes ember, akinek vannak sztorijai, noha nem tagadom a sztorizás kellemességét.

"Én ezt értékelem, hogy próbálsz engem megnyugtatni"

Akkor félreértesz. Nem "nyugtatlak", hanem adtam pár konkrét gyakorlati tanácsot. De annyira befalaztad magad a "lúzer vagyok és nincs megoldás" eszmerendszeredbe, hogy ezt sem veszed észre.

"egyszerűen ordítana, hogy én egy antiszoc srác vagyok"

1) az antiszoc mást jelent

2) a legtöbbször senkiről sem "ordít", hogy milyen.

"pl. ha az igazat mondom, hogy nem járok bulizni, inni, haverokkal lógni..."

1) nem mindig kell igazat mondani. Vagy te MINDIG igazat mondasz? akkor tényleg abnormális vagy

2) akkor járj bulizni és mondhatsz máris igazat

11:05

"képtelen vagyok azt csinálni, hogy hirtelen in medias res igent mondok mindenre"

Nem képtelen vagy rá, hanem valamiért kényelmes számodra ragaszkodni ahhoz a fikcióhoz, hogy képtelen vagy rá. Dönteni valami mellett vagy ellen, erre bárki képes.

"Tudom hogy esetemben ez úgysem működne"

Nem tudod, hanem elképzeled, feltételezed. Ami feltételes módban van, azt nem lehet TUDNI. Azt csak feltételezni lehet.

Ha megszólítasz nőket, kb. az az arány, hogy 10-ből 1-gyel sikerül kapcsolatot kezdeményezni, aztán persze az nem mindig fejlődik ki. Ilyen arányok vannak átlagos embereknél. Akkor lenne igaz az állításod, ha mondjuk neked 100 próbálkozás 0 eredményt hozna. De 0 próbálkozás alapján nem állíthatsz semmit.