Depresszió? Tudok segíteni?
Ja, mindketten 17 évesek vagyunk. Unokatestvérem fiú.
Én lány. Ha ez számít.
Ne hagyd őt a rossz gondolatok rabságában! Szerencsére, az már nem igaz hogy nincsenek barátai, mert te ott vagy neki, és kettőtök között jó a kapcsolat.
Adj neki önbizalmat, mégpedig olyan téren amiben a legnagyobbra van szüksége: mondd el neki hogy nemcsak nagyon barátságos és szeretetreméltó, hanem nagyon csinos is. Egy hozzá hasonló korú rokon bátorítása sokat számíthat e téren, mert ha jól sejtem, az unokatesód valószínűleg szerelmi bánat (is) gyötri. Mivel jól tanul, az életpályával aligha lehet gond, de erősítsd meg ebben is. Támogasd és erősítsd benne a "jó" gondolatokat, hidd el, minden szó számít. Az már jó dolog, hogy nem húzódik vissza, nem hagy fel a kedvenc elfoglaltságaival, mert akkor lenne igazán súlyos a depresszió.
Akár elmehetnétek együtt valahova, mint két testvér. Nincs ebben semmi különös, de talán sokat jelenthetne neki. Szerencse, hogy a tizenéves kori depresszió amilyen gyakori, olyan hamar múlik el. Ahogy pedig nőni fog az önbizalma, úgy fognak visszatérni a barátai, haverjai.
Mindkét (első kettő) hozzászólónak csak igazat tudok adni. Emlékszem, mikor nekem voltak komoly problémáim, az unokatesóm, aki jó pár évvel idősebb és szintén lány, ő is rengeteg jó dolgot megjegyezett rólam. Valóban segít.
És ami itt a lényeg: ne hagyd hogy ellepjék az elméjét negatív gondolatok. :) Ez nagyon fontos. Ilyenkor az ember hajlamos megfeledkezni a saját értékeiről, és még ha tudatában is van ezeknek az értékeknek, talán a jelentőségükről feledkezik meg, ezt nem szabad hagyni.
A másik dolog a csaj-beszerválós dologgal. Igen ez nem egy egszerű feladat, viszont való igaz: egy kitartó és megértő társ rengeteget segíthet.
Utolsóhoz csatlakozom: abszolúte igaza van. Ha tényleg depresszió, akkor csakugyan szakember kell ehhez. Minden más csak önáltatás. H anem depresszió, akkor pedig csak a te életkedvedet akarja elszívni, azt akarja, hogy te pátyolgasd az anyja helyett.
Senki sem veheti a nyakába a másik ember életét. Mi lesz a sajátoddal? Miért érzed azt, hogy "kötelességed" neki segíteni? Nem, nem kötelességed. A SZÜLEINEK vagy a nevelőinek volna a kötelessége, hogy egy mélyen depressziós 17 éves ifjoncot fülön fogjanak és elvigyék az első gyermek- és ifjúságio pszichiátriai gondozóba.
NEM NEKED!
Köszönöm szépen a válaszokat. Sokat segítettetek nekem. :)
Szakemberhez nem szeretne fordulni, a szülei pedig egyáltalán nem veszik komolyan ezt az egészet sajnos. Múltkor előttem beszélték, hogy unokatestvérem szokta mondani, hogy semmi életkedve nincs és elkezdtek nevetni :O Nem értem, hogy lehetnek ilyenek.
Most abban reménykedem, hogy ha látja, hogy ennyire törődök vele, kicsit jobb lesz neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!